Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 8. (Miskolc, 2001)

A SZÉCHENYI UTCA IPAROS-, KERESKEDŐ- ÉS POLGÁRHÁZAI

vonta kellett kérnie működési engedély meghosszabbítást. Az Uránia pedig úgy működött, hogy engedélyét bármikor visszavonhatták. A magyar városok többsége már a háború előtt foglalkozott a működtetés szabályozásával, így Miskolc is tárgyalt egy tervezetet 1914-ben. Aztán a háború alatt megszületett az első szabályozás 1916-ban. Mivel 1918-ban a mozgószínházak működését, azaz a filmvetítést állami monopóliummá tették, újabb, s most már az építések és a tűzbiztonságon túlnyúló szabályozásra volt szükség. Ez azonban 1924-ig nem készült el, s ilyen körülmények között kellett döntést hozni egy új „filmszínház" építésével kapcsolatban. Miskolc első, meg nem valósult „filmszínház" épülete a következőképpen nézett (nézhetett) volna ki. A telek északi oldalán Weisz József emeletes háza áll, amelynek szélessége 14,5 méter. A keleti szomszéd Bródi Mór és Neuman Adolf, a nyugati szomszéd Starnberger Bernát. A telek déli része a Szinvára nyúlik, amelyen egy új híd épült meg, s ez biztosítja a nézők távozását az új színházból. A bejárat a Széchenyi utcáról, 6 lépcsővel történik, s a Weisz-féle ház földszintje része lesz a mozgófilm-színháznak úgy, hogy meglévő helyiségeit felhasználják az előtér, a pénztár, a ruhatár, a férfi és női „closett", ill. „pissoir" kialakítására. Az előtérben büfé működését tervezték, s innen lehetett volna feljutni a zárt páholyokba. (A 6 páholy 66 személy befogadására lett volna alkalmas.) A nézőtéren két tömbben helyezkedtek el az ülőhelyek, amelyeket oldalról és középről egyaránt meg lehetett közelíteni. A két oldalon 2121 sorban elhelyezett székeken 474 személy tudott volna leülni. A nézőtér padozatát betonból tervezték úgy, hogy az ülések előtt deszkapadlót fektettek volna le. A vetítő gépház és annak előtere megközelítése „a szomszédos Starnberger telA város első filmszínháza erre a telekre épült volna. A közönséget hídon gondolták átvezetni a Szirmán, 1924.