Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 8. (Miskolc, 2001)

A SZÉCHENYI UTCA IPAROS-, KERESKEDŐ- ÉS POLGÁRHÁZAI

Az egyemeletes épület egy évszázaddal ezelőtti utcaképben, 20. sz. eleje ken át történik, egy vas lépcső segítségével a páholyok fölött lévő vasbeton zárt folyosó kialakításával". (Tehát a „tűzbiztonságot" az jelentette volna, hogy a vetítő termet külön bejárattal ellátva elválasztották volna a nézőtértől. Amikor erre figyeltek, másutt a műszaki leírásban az szerepel, hogy a nézőtér fűtését téli időben széntüzelésű kályhák beállításával kívánják megoldani.) A város építési szakbizottsága és a mérnöki hivatal is támogatta az elképzelés megvalósítását, hiszen az udvarban már 1914-től működött mozi, s annak csupán egy modernebb kivitelezését látták a tervben. A város számos ellenérvet sorolt fel - egyébként jogosan -, amelyek különkülön is elégségesek lettek volna a terv elutasítására. A fő érv azonban az volt, hogy a moziból egy 2,5 méter nyílású kapun, s egy 45-60 méter hosszú sikátoron át érhette volna el a közönség a biztonságos zónát. Ez pedig félezer ember esetén elkerülhetetlenné tette volna a pánikot, a tragédiát. A terv látványos dokumentumaival az utókor gazdagabb lett, az 1928-as évek „mozgó-képekre" éhes közönsége viszont egy mozival szegényebb. Az Uránia később megépült, de más helyen. Miskolc 1930-ra vonatkozó név- és címtárában olvassuk, hogy a városnak továbbra is két „mozgókép-színház"-a van, egyik az Apolló a Széchenyi u. 17. szám alatt a Weidlich-udvarban, a másik az Uránia Filmszínház, amely a Rákóczi u. 3. szám alatt 1925. december 23-án Árva Pál tervei alapján épült és nyílt meg.