Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 8. (Miskolc, 2001)

A SZÉCHENYI UTCA IPAROS-, KERESKEDŐ- ÉS POLGÁRHÁZAI

Az Uránia „mozgó-kép színház" és egy polgárház története (Széchenyi István u. 84. sz.) A keskeny és hosszú szalagtelek beépítésének története 20. századi elképzelés, megvalósítás (illetve kudarc) és átalakítás. A telek északi részén a 19. század végén épült fel a ma is látható (felújított homlokzatú) egyemeletes lakó- és üzletház. Az építkezés dokumentumai nem maradtak meg, így elsősorban címtárakra, sajtóreklámokra, korabeli képeslapok vagy fényképek adataira, látványára hagyatkozhatunk. Ezek szerint a Schweitzer-testvérek voltak tulajdonosai a század elején, majd Weisz József bőrkereskedő, aki később fiával Weisz Lászlóval fele-fele arányban osztozott a tulajdonjogban. 1943-ban Weisz László, mint szállítási vállalkozó úgy tulajdonos itt, hogy közben a Lichteinstein J. (ma Ady E.) u. 22. szám alatt is van lakása. Az 1950-es évekig nincsen nyoma annak, hogy a telek építményei megváltoztak volna. A rehabilitációs tömbben végzett vizsgálatok az 1980-as években azt jelezték, hogy a telek belső részén új tulajdonosokhoz köthető átalakításokat, felújításokat hajtottak végre. Amikor azt lehetett dokumentálni, hogy az épület földszinti része teljesen lepusztult, „leérett". Egyetlen eredeti fragmentum a bejárati kapu íves világító záradékának kovácsoltvas dísze volt. A két szintet minimális kiülésű vakolatsávból készített tagozat választotta el, amely az osztópárkány helyettesítését szolgálta. Az eredeti résznek feltehetően egykor gazdag stukkó- és vakolatdísze lehetett, azonban ez valamikori külső átalakítás, felújítás során megsemmisült. Az 1-1-1 osztású emeleti homlokzat ablakainak keretelése a végletekig leegyszerűsített. Az egyébként szép ritmusú homlokzat valamikori megjelenésére egyedül a koronázó párkány és a fölötte húzódó attika mai képéből következtethetünk. Az erősen tagolt kőpárkány alatt fogazott stukkódíszek láthatók, amelyek közepén négy darab szellőzőnyílást alakítottak ki. Az utcával párhuzamos nyeregtető falkoronára történő felillesztésénél található áttört attikát egyenlő négyzetekbe szerkesztett kör alakú, profilált stukkó-keretelésű nyílások bontják meg. Az épület udvari lépcsőházában és függő folyosói teljes hosszában olyan öntött és kovácsolt vas korlátok maradtak meg, amelyek egyidősek a ház építésével. Ennek a keskeny, hosszú teleknek a Szinvára néző oldalán 1914-ben már működött mozgókép színház. 1924-ben özv. Martin Ivánné (Weisz József háztulajdonos hozzájárulásával) egy 250 személy befogadására alkalmas modern új épület elkészítéséhez kérte a hatóságok hozzájárulását. Az engedélyeztetési eljárás hosszú volt, s annak ellenére, hogy az építkezés nem valósult meg, nagyon sok információt szolgáltat a filmszínházak hőskorából. Az egy század eleji közgyűlési döntés volt, hogy a város kettőnél több engedélyt nem ad ki, s ezt évtizedeken keresztül sikerült is betartani (ill. betartatni). Miskolc 1901-ben elfogadott építési szabályzata még nem foglalkozott a „nagyobb embertömegek befogadására szolgáló épületek" építési feltételével, hiszen ilyenek nem is léteztek. Ezért amikor megjelent először az Apolló, három ha-