Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 8. (Miskolc, 2001)

A SZÉCHENYI UTCA IPAROS-, KERESKEDŐ- ÉS POLGÁRHÁZAI

az utcai részen emeletes legyen. Ez nem sikerült, az építkező anyagi viszonyai ezt nem engedték meg. Viszont kijelentette, hogy erkölcsi köteles­ségének érzi 10 éven belül egy új emeletes házat építeni, vagy emeletet húzni a már álló épületre. A tulajdonos ígéretét nem tudta beváltani, mert lakását eladta a nyomdász és kereskedő Starn­berger Bernátnak. A telek a tömb legkeskenyebb, s egyben leghosszabb „nadrágszíj-parcellája", az épület is az egyetlen földszintes felépítmény, vi­szont óriási pincét építettek hozzá. Az eklektikus stílusú lakóház és műhely az utcai homlokzatán nagyon sok eredeti, az építés­sel egyidős elemet, tagozatot őrzött meg. Min­denképpen figyelmet érdemel a szinte érintetle­nül megmaradt, s az épülettel szerves egységben kialakított üzletportál és bejárati kapu. Az aszimmetrikus elhelyezkedésű homlokzat hang­súlyos elemét képezi a kétszárnyú, gazdagon fa­ragott és applikált bejárati kapu, valamint az üz­leti kirakat és az üzlet bejárata, amely nemcsak a terveken tűnik fel, hanem a nyomda fejléces le­vélpapírján is (fotó formájában). Ez a leghitele­sebb ábrázolása az épület utcafrontjának, amely a cégvezető haláláig, az első világháborúig volt használatban levélpapírként. Az épület homlokzatán megjelenő portál­elemek közül különösen hangsúlyozottak az ala­csony lábazaton indított, a kapu két oldalán, ill. a portál két oldalán megjelenő páros, stilizált, se­matikus hermában végződő profilált lizénácskák, amelyeknek hosszanti mezői csúcsára állított négyzetes gomb, ill. félbaluszter tagozatokkal dí­szített egykori asztalosmester-remekmű. A hom­lokzat osztópárkánya valójában a portál hang­súlyozott, profilált koronázópárkánya. Az utcá­val párhuzamos nyeregtető előtt baluszteres atti­ka húzódik, amelyből a középtengelybe íves zá­ródású, kagylós, timpanonos, fogasléces, hermás vakolatdíszű, a középrizalitot imitáló, hangsú­lyozott falazott párkány ugrik ki. A belső, udvari építményen figyelmet érdemelnek a feljárati lép­csők vasmunkái. A telek nyugati vonala teljes hosszában be­épített, amely a lakóhelyen kívül raktárként is szolgált. Az épület alatti pince egykor a nyom­dának és a kötészetnek is helyet biztosított. 1990-ben a tömbrehabilitáció előkészítése köz­ben az építészek úgy látták, hogy a telek teljes építményegyüttesét le kell bontani, s az így fel­szabaduló terület a városszerkezetben fontos szerepet kaphat. A főutcáról ezen a telken át in­dult volna az ún. „Sajó-passzázs". Ez akkor arra az elképzelésre épült, hogy összevonható a 80­82. számú épület egyetlen építészeti egységgé. A bontás után pince+földszint+3 emelet és tetőtér­beépítésű épületet képzeltek ide (hasonlót, mint a Széchenyi 66. számú épület helyére), a föld­szinten üzletekkel, az emeleten pedig szinten­ként 4-4 lakással. A telek keleti oldalán a Széc­henyi u. és Szinva között 3 üzletet terveztek úgy, hogy az átjáró másik oldalán hasonló kiképzésű és alapterületű boltok kaptak volna helyet. Az átjárót térbútorok tettek volna kellemesebbé, s a hangulatot fokozandó még egy ivókút is megje­lent volna. A tervek után több, mint egy évtizeddel an­nak vagyunk tanúi, hogy a „Sajó-passzázs" egyik fele teljesült, ugyanis a Széchenyi u. 80. számú házat lebontották, a másik fele nem teljesült, hi­szen a 82. számú ház közepesnél most már rosz­szabb állapotával a telek teljes hosszát kitölti. IRODALOM Dancz Gyula: A Miskolci Kereskedelmi Testület történeti vázlata. Miskolc, 1925.172-174. pp. FORRÁS B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1905/c. 5734/1899. ÉSZAKTERV, Tsz.: 3747-52. (1989)

Next

/
Thumbnails
Contents