Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 8. (Miskolc, 2001)

A SZÉCHENYI UTCA IPAROS-, KERESKEDŐ- ÉS POLGÁRHÁZAI

tett János leszármazottja is.) A szűcs-vagyon juh bőrből készült mentékből, nagy mennyiségű báránybőrből és posztóból, róka, sőt vad macskabőrből, bécsi selymekből, zsinórokból, díszekből állt. A leltárból tájékozódhatunk a lakás felszereléséről, de még a konyhai eszközök milyenségéről és mennyiségéről is. Részben származásra, részben a kulturáltsági szintre és igényre utal a felsorolásban a tót biblia, a tót „Praxis Pietatis", a magyar biblia, az evangélikus zsoltáros könyv, a zsoltár, az engesztelő áldozat, vagy a „nyugasztaló(?) óra". A használt viseletdarabok és házi eszközök felsorolása után a borok és a pincék következtek. A Jézus kútjánál és a Hóhér bástyán pincéi voltak, a Ruzsin szőlődombon Zsámbok Tamás görög kereskedőé mellett pedig szőlője. 200 magyar forint értékű volt a 33 hordó óbora, s ennek négyszerese az egyik pince ára. (Mondhatnánk az arányokról, hogy 120-130 hordó bor árának felelt meg egy jó helyen lévő pince ára.) Ha Pepik Márton szűcs mester úr vagyonát borba számítanánk át, akkor ingó és ingatlan javai 300 hordónyi, készpénze 500 hordónyi, teljes, tehermentes vagyona 800 hordónyi óbor árának felelt meg. Egyszerű lenne azt mondani, hogy Rácz György vagyonát az őt megelőző ötödik generáció alapozta meg, de annál többet, hogy a szűcs mester még a görög kereskedők mércéjével mérve is tehetős polgára volt a városnak, aligha állapíthatunk meg felelősségteljesen. Az árvizek és főleg a tűzvészek gyakorta és mélyrehaj tóan át tudták alakítani egy-egy család vagyoni helyzetét, korábban kivívott társadalmi státuszát. Anynyi azonban bizonyos, hogy az előd-generációk hagyatékával a pénzügyek szakértője, Rácz György jól sáfárkodott. Elkerülhetetlen volt, hogy ne hasonlítsuk öszsze Bató István és Rácz György „mesés" és jórészt Az épület északkeleti homlokzata, 2001. közcélokat szolgáló vagyonát. Bató jövedelme elsősorban sikeres gabonavásárlási és értékesítési tranzakcióból származott. Rácz Györgynél a vagyon pénztárjegybe fektetéséről és sokféle kamatoztatásáról győződhettünk meg, tehát üzleti érzékükben mindenképpen hasonlóak voltak egymáshoz. A jövő évben lesz 80 éve annak, hogy Rácz György Bató Istvánéhoz hasonló végrendelete beteljesült, s ez így hangzott: „Majdan bekövetkező halálom esetén holttestemet családi sírboltunkban (deszkatemető) óhajtom elhelyeztetni, melyben én már úgyis az utolsó leszek. Temetés