Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 8. (Miskolc, 2001)

A SZÉCHENYI UTCA IPAROS-, KERESKEDŐ- ÉS POLGÁRHÁZAI

Az épület délkeleti homlokzata, 2001. után a kriptanyílás alatti koporsó vékony deszkákkal fedendő' be, s azután, amennyiben a sírboltban több temetés úgy sem történik, a kriptanyílás cementbe rakott téglával beboltozandó, s a boltozat fölötti hézag földdel töltendő ki. A felső márványlapot csak ezután kell ráhelyezni, és bekittelni, az emlékkőre vésessék a nevemet, születésem és halálom évét." (Ez ennek megfelelőn történt.) Az 1922-1927-től városi bérházként működő épületegyüttes a főutca délkeleti részének napjainkban is egyik legimpozánsabb épülete. Nagyvonalúságát mi sem jellemzi jobban, minthogy a lemetszett sarokrizalit fölött a nagyvárosi építészetre oly jellemző, hivalkodó, bár jelen esetben igénytelen babilon helyezkedik el. Mint a főutca egyik legmonumentálisabb polgárháza, mind tömeg, mint téralakításában, mind pedig homlokzati megjelenésében egyesíti mindazokat a jellemzőket, amelyek egy feltörekvő vidéki nagyváros építő-pallér gyakorlatában a 19. század végén, 20. század elején dominálhattak. A jól átgondolt, valójában már korai funkcionalista térszerkezetű épületet a korszak elvárásainak megfelelően későeklektikus köntösbe burkolták. A földszinten elhelyezkedő üzlethelyiségek egykori képe csak analógiák alapján rekonstruálható. Ezzel szemben az első és második emelet szerencsés módon, viszonylag épen őrizte meg eredeti arculatát. A telek méreteit teljesen kihasználó, ahhoz alkalmazkodó soktengelyes oldalhomlokzatok és az erősen hangsúlyozott sarokrizalit megjelenésében „időtálló", s látványos elemek dominálnak. Az egykor vakolatkváderes földszinti régió felett az első emeleten konzolos, timpanonos, oroszlánfejes maszkos körszelet, illetve timpanonos keretelésű ablaksor foglal helyet, szerényen díszített kötényekkel. A második emeleti zónában az oldalhomlokzatok középrizalitját kivéve, az ablakok egyenes szemöldököt kaptak, míg a kompozíció a középrizaliton timpanonos szemöldökökkel gazdagodott. Az egykor - feltehetően - praktikus tereket magába foglaló (pl. szárítópadlás) térbővítményeket fekvő téglalap formájú, gazdag neoreneszánsz stukkó kerettel ellátott nyílások világították/világítják meg. Az épület sarokbabilon attikája kerub-fejekkel díszített, törpe pilaszterek közé szorított 6-6 baluszterből álló korláttal ékeskedik. A törpepilaszterek fölött egykor műkő díszvázák magasodtak, amelyekből napjainkra kettő még megmaradt. Az eltelt évszázad alatt sérüléseket átvé-