Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 8. (Miskolc, 2001)

A SZÉCHENYI UTCA IPAROS-, KERESKEDŐ- ÉS POLGÁRHÁZAI

ÉPÍTÉSZETTÖRTÉNETI KISSZÓTÁR ABAKUSZ = A függőleges oszlop- és pillérfő, valamint az áthidaló gerenda közötti, a gerenda felfekvését biztosító fejlemez, támasz. AKANTUSZ = Különböző építészeti tagozatok jellegzetes növényornamentikája, levélutánzatú díszítőeleme. AKROTÉRION = épületoromzatok, timpanonok csúcsának és széleinek plasztikus díszítménye. ARCHAIKUS = Az építészeti stílus fejlődésében, kifejeződésében a kezdeti, korai szakasz. ÁRKÁDOS = Oszlopokon vagy pilléreken nyugvó boltív, vagy gerendával áthidalt oszlopok, pillérek. ATTIKA, ATTIKAFAL = A tető síkjának eltakarására szolgáló mellvéd vagy fal, amely kihangsúlyozza a homlokzatot, ugyanakkor díszítőmotívumok elhelyezésére is szolgál. AXIS = A homlokzat vízszintes vagy függőleges tengelyvonala, ilyen értelemben beszélünk ablaksorokról, ablakszámokról. BALUSZTER = Oszlophoz hasonló, kör vagy négyszög keresztmetszetű, alátámasztó elem, amely fából vagy kőből készülhet. COPFOS = Fűzérdíszes. CSEGELYES (kupola, boltozat) = Négy (vagy sokszög) alaprajzú terek kupolaboltozattal történő zárásakor egy nagyobb és egy kisebb félgömbkupola egymásra építése. CSEHSÜVEG BOLTOZAT = Négyszög alaprajz fölé szerkesztett olyan boltozat, amelyet az oldalak mentén emelt függőleges síkok egy, a négyszög átlójának nagyobb méretű félgömb kupolából kimetszenek. DONGABOLTOZAT - Különböző módon hajló, falazott vagy öntött térfedő szerkezet. Ha hosszú a boltfelület, hevederívekkel szakaszokra bontják. EKLEKTIKUS = A 19. század utolsó harmadának, részben a 20. század elejének építészeti megnevezése, amelyet a különböző korok átvett formáinak, elemeinek kevert alkalmazása jellemez. FŐPÁRKÁNY (koronázópárkány) = Az épületet felülről lezáró, általában erős kiülésű, arányaival a homlokzat teljes magasságához igazodó párkány. FRÍZ = A párkány középső (geiszon és arhitráv közötti) vízszintes sávja. FÜGGŐFOLYOSÓ = Főleg a belső udvaros, 19. századi házaknál használt nyitott, konzolos szerkezetű közlekedő tér, amelyből a lakások nyílnak. GEISZON = A párkány felső, fríz fölött kiülő koronázó része. GROTESZK = Emberi és állatalakokat, virágot vagy gyümölcsöt folyamatos dísszé összekapcsoló ékítmény. GORGÓFEJ = Az épületek ormán megjelenő három kígyófürtös vicsorgó tekintet. A görög mitológia alakjai, amely szerint kővé dermedt, aki rájuk nézett. HERMA = Szabadon álló, lefelé keskenyedő négyszögű pillér, melyet felső részén fej vagy a pillér szerves folytatásaként megjelenő mellszobor zár le. HEVEDER, HEVEDERES DONGABOLTOZAT = Olyan dongaboltozat, amelyben a boltozatot a hossztengelyre merőleges irányú erősítő boltívek, ún. hevederívek szakaszokra osztják. HOMLOKZAT = Az épület külső megjelenése, egységes kiképzésű oldala, mérete. HORONY - Az alapsíkba süllyesztett, általában íves keresztmetszetű vájat. KANDELÁBER = Kőből készült, magas, vékony ablakosztó. KANNELURA = az oszloptörzs alkotói mentén futó függőleges, homorú vájat. KAZETTA, KAZETTASOR = Négyzetes, mélyített s többnyire gazdag tagozatokkal keretezett falmező. KARTUS = Különféle alakú (négyszög, kör, pajzs) általában keretezett díszítő motívum. Lapos vagy enyhén domborodó középső felületén általában névjelet, kezdőbetűket, esetleg címert helyeznek el. KLASSZICIZÁLÓ = A 18. század utolsó évtizdeinek, 19. század első felének építészeti formája. Az ural-