Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 7. (Miskolc, 2000)

LILLAFÜRED

Herman Ottó (1835-1914) és Lillafüred 1914 decemberének utolsó napjaiban a miskolci újságok (Miskolc Estilap, A Reggel, Miskolczi Napló) mindössze néhány soros hírben adták közre Herman Ottó halálát. Az egyik lap szerint a tudós polihisztor Alsóhámorban, a másik szerint Diósgyőrben született. A város közgyűlésén Tarnay Gyula főispán ugyan „szépségesen gazdag beszédben" emlékezett a „hazai tudomány egyik legnagyobb büszkeségére, a magyar írásművészet ragyogó tollú művelőjére", de a temetésen a várost mégis csupán Szentpáli István országgyűlési képviselő képviselte, s a család is csak részvétlevelet kapott. Úgy tűnik, mintha elfeledkeztek volna arról a különleges egyéniségről, aki hosszú-hosszú éveken keresztül kutatta és tárta fel Miskolc és a városkörnyék ősrégészeti, természettudományi és néprajzi vonatkozású ismereteit. A függetlenségi és 48-as eszméket képviselő politikus 1893-1896 között a város országgyűlési képviselője is volt. Részben ezért, részben családi kötődése miatt sokszor járt Miskolcon, de főleg „Peleházá"-nak nevezett kis villájában Lillafüreden. A háborús körülmények miatt Budapesten temették el, s csak születésének 130. évfordulóján adatott meg neki az, amit szóban is megfogalmazott, de levélben is dokumentált, hogy „hazai" földben, a hámori temetőben nyugodhasson végérvényesen. A tudós halála után 21 év telt el, Lillafüreden lévő egykori háza pedig még mindig ugyanúgy állt, ahogy elhagyta. Az ingatlan ekkor Szőts Herman Ottó síremléke a hámon temetőben, 2000. Béla erdőtanácsos és családja tulajdonában volt. A tulajdonjogot, a Herman Ottó-hagyaték múzeumba kerülését, majd Herman Ottó hamvainak hazaszállítását (is) az magyarázza, hogy Szőts Béla édesanyja, Herman Henriette Herman Ottó