Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 7. (Miskolc, 2000)

TAPOLCA

A Nagykőmázsa délkeleti oldala a kőbányával, s a már megszüntetett „kisvasúital közül kiválik a rózsaszínű virágokkal borított barack, a másik oldalról virágos rétek, távolabb erdők, tölgy- és egyéb fákkal, fölöttfink a tiszta kék ég, körülöttünk az énekesmadarak kórusa . . . Tapolca az ungvári püspök tulajdona. A fák ültetése és a fűvel benőtt sétányok arra engednek következtetni, hogy nyilvános park volt és jobb volt a felügyelet is . . . Tapolca igen kedves hely, szép erdők övezik és bár itt is, mint másutt, hiányzik a kényelem és nagy a rendetlenség, mégiscsak: igen alkalmas fürdő." A másfél évszázaddal ezelőtti kép jócskán megváltozott. Más lett az arculata a növényzetnek, a fellelhető, gyermekeket vonzó kisállatokról, általában a faunáról nem is beszélve. A tapolcai apátság egyik 18. századi oklevelében arról esik szó, hogy a koronauradalmi erdőből medvék is jártak Miskolctapolcára. De ami még nem tűnik olyan távoli múltnak, 1871-ben egy miskolci lap arról tájékoztatott, hogy a tapolcai erdőségben csapatostól tartózkodnak és garázdálkodnak a vaddisznók. A győri oldal, a kom-