Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 7. (Miskolc, 2000)

AZ AVAS A VÁROSKÉPBEN

nak, amikor 1941. május l-jén megszólalt a harangjátékos óra. A toronyóra és a harangjátékos szerkezet Csury Ferenc szegedi mester alkotása, s Győry Nagy Lajos és Gyó'ry Nagy István adományaként készült. (Ezt a torony keleti falán márványtábla örökíti meg.) * * * A 19. század végétől - az Avas iránti idegenforgalmi figyelem felerősödésétől - nemcsak a helyi sajtó érdeklődésének került középpontjába, hanem a mecénásokat is „vonzotta" templom körüli egy-egy ásatás finanszírozása, vagy az épület egészének állagmegóvása. Halmy Gyula az előbbit példázva írt terjedelmes cikket a Borsodmegyei Lapokban 1895-ben, miszerint: „Itt az idő! Kutassunk, fürkésszünk tovább...", mármint a templom alapítását illetően. 1897-ben ugyanebben a lapban olvassuk, hogy „nincs utcza, melyben a régi házak évenként ne alakulnának újjá, az utcák rendeztetnek, kövezettel láttatnak el", ezzel szemben az Avas messze elhanyagolt. „Ha egy idegen Miskolczon megfordul, legelső dolgai közzé veszi, hogy Avas hegyünkre felsétál, ott mindjárt régi műemlékű templomunkat, mint városunk egyetlen régiségét találja; ha már most a jelenlegi állapotába reá tekint, bizony nem valami kedvező véleményt táplál magában először a miskolczi nagy népességű és fényes református egyház, másodszor a város közönségének a nemes és magasztos dolgok iránti érzékéről." 1900ban központi kérdés a templom restaurálása, s az év végén, karácsony előtt a presbitérium egyik tagja hosszasan számol be arról, hogy „immár megérkezett a templom kiépítésének tervrajza". 1912-ben a Műemlékek Országos Bizottsága képviseletében Miskolcon járt, s a restaurálás teendőiről tárgyalt Schulek Frigyes, Lux Kálmán, Sztehló Zoltán, Szendrey János, valamennyien korszakuk jeles szakértői és építészei. Mindezt tehették, mert Horváth Lajos országgyűlési képviselő jelentős összeget, 100.000 koronát hagyott a munkálatok megkezdésére. Mindezt követte Rácz György végrendelete, amely 1918-ban készült, de halála után, az 1920-as évek első felében vált „felhasználhatóvá". O az Avas-rendezésre, a templom restaurálására és egy új „tűztorony", vagyis a vendéglátás céljait is szolgáló kilátó építésére hagyott jelentős összegeket. Egy-egy nagy támogatás újra felerősítette a sajtó és a szakértők, vagy a város vezetői elképzeléseit. 1925-ben „Meg akarja menteni a város az avasi templom műérték-jellegét" címmel jelent meg nagy terjedelmű sajtótájékoztató. A megkezdett feltárások aztán megállapították, hogy „középkori sírok csontváz-sorai fölé épült az ősi avasi templom sekrestyéje". Ugyancsak felizgatta a városlakók és szakemberek érdeklődését annak bejelentése, hogy Leszih Andor az egyik koponya szájában Szent László (1077-1095) ezüst dénárját találta meg. 1933-ban ez volt az első Árpád-kori sírlelet a városban. Az 1940-1941-es ásatási eredmények gyakorta jelentettek új híranyagot, így az épen maradt freskók és a korba illő leletanyag alapján megállapították, hogy „800-900 éves ókeresztény templom maradványait fedezték fel az avasi ásatásokról." Ekkortól, s a harangtoronyban elhelyezett óráról, annak zenéjéről került a köztudatba, hogy a negyedóránként felcsendülő zene „a westminsteri, a wittingtoni és a sanmicheli dómok híres harangjátékait" egyesíti. Ez a hír aztán évtizedekre „begyökeresedett" a miskolciak ismeretei közé, hiszen minden vetélkedőn elhangzó kérdés lett. Ami ennél tényszerűbb, hogy a 20. század első felének