Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 7. (Miskolc, 2000)

AZ AVAS A VÁROSKÉPBEN

nagy mecénások által támogatott ásatási, külsőbelső felújítási munkálatai 1941-re befejeződtek, s szeptemberben megtörtént az „újjászületett templom" avatása. Színes tehát a kép a 20. századról a „templomfelújítás", „ajándékozási" vagy „mecenatúra" tevékenység kapcsán. Az ezt megelőző évtizedek, évszázadok „ajándékozási", „adományozási" hajlama, vagy kedve elsősorban a belső felszerelési, liturgikus tárgyakban, kellékekben nyilvánult meg. Ezek a ma már többnyire használaton kívüli, féltve őrzött műkincsek időnként kiállításokon láthatók a műkedvelő közönség részére. Ezek korukat tekintve különbözőek, kimunkálásukat és anyagukat tekintve is sokfélék, ötvösmunkák és ónedények, egyházi hímzések és szőnyegek, vagy faragott és festett fa bútorzatrészek lehetnek. A hasonlóságot leginkább abban látjuk, hogy készítőjük, vagy adományozójuk nevét megőrizték az eltelt évszázadok. A felszerelések legkorábbi összeírását 1664-ből ismerjük. Egy öreg, tehát már ekkor koros-mestermunkának tartott kívül-belül aranyozott ezüst pohár és tányér Miskolczi Gergely kassai polgártól került az egyházhoz. 1588-ban Báji Anna (Basó Farkasné) ajándékozott metszett ezüst poharat és tányért. Sámsondi Mártonné „öreg" ezüst poharat hagyatékolt a közösségre, Vas Gergelyné ezüst csészét, Györffy Jánosné ezüst talpas poharat adott az egyháznak. 1663-ban Veres András két aranyozott ezüst tálat, ón palackokat és csatos kannákat, szintén ónedényeket hagyott az utókorra. A következő tétel 3 ón kannát és 2 ón tálat említ. 1659-es évszámmal volt ellátva az az aranydíszítéses kendő, amelyen Dőri Ferencné saját nevét is feltüntette. Az utolsó, tizedik tételcsoport arannyal hímzett kendőket (2 db) és egy asztalra való abroszt említ. Az 1664. évi inventárium szerint az egyház legkorábbi műkincse, vagy klenódiuma az 1588as datálása aranyozott-ezüst talpas áldozó pohár volt. Nemcsak vésett szövege olvasható napjainkban is, hanem szinte különösnek tűnik, hogy az adományozás tényét rögzítették Miskolc város jegyzőkönyvében is. Hasonlóképpen rögzítették Vörös András adományát, amely nyolcszögletű tányér, s a korabeli főúri asztalok terítékéhez tartozhatott. Az 1662-ben történt ajándékozás két aranyozott ezüst tálra vonatkozott, de a másik az eltelt időkben elkallódott. (A megmaradt tárgyon Talpas áldozó pohár, 1588.