Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 7. (Miskolc, 2000)

AZ AVAS A VÁROSKÉPBEN

30 vendéglőt üzemeltettek. 1913-ban pedig amikor minden, a közélelmezéshez kapcsolódó vállalkozót (kifőzdét, pecsenyesütőt, bodegát) számba vettek, 120-at találtak a városban, s közülük mindössze 5 kötődött az Avashoz. Közülük legismertebb Pásztor Gábor „avasi vigadó"-ja volt. A századfordulót követően, s ahogy „felkapottá" válik az Avas, úgy vonzza a helybelieket és idegeneket, s természetesen a víg délutánokról, nagy társasági estékről hírt adó újságírókat. A miskolci napilapoknak rendszeres témája lesz az Avas, hiszen a város ébren van, vagy kávéházban, vagy az Avason. A legritkább esetben odahaza; de akkor is társasággal. Sűrűbben a kaszinókban, körökben, egyletekben fordulnak elő a miskolciak. Czigány, pezsgő és kártya társaságában. Az Avason pedig bor mellett - írja az Ellenzék c. lap tudósítója 1911-ben. A vendégfogadó magánpincék is természetesen sokfélék voltak. Az általános kép még az első világháború előtt az volt - mint ahogy a Magyar Szemle 1931. évi egyik számában Kaffka László írja -, hogy „ezek a régi borpincék felelnek meg legjobban a mai weekend-gondolatnak. Szombatonként ide rándul ki a család és a jóbarátok, hogy a magyar ember természetéhez olyan nagyon hozzátartozó kedélyes borozgatás közben beszélgetéssel, politizálással pihenje ki fáradozásait." Voltak természetesen megkülönböztetett pincék, amelyek jeles személyiségekhez, mint pl. Lévay Józsefhez vagy Marjalaki Kiss Lajos nevéhez, baráti köréhez kapcsolódtak. Ezek talán a legismertebbek. De legendákat meséltek a Böczögő-pincéröl is. Böczögő József Miskolc egyik legkiemelkedőbb vendéglőse, később a Korona Szálloda bérlője volt. (Nevét 1992-től utca örökíti meg a városban.) Az ő avasi pincéjében nemcsak komoly szakmai viták folytak, hanem eldőlt néhány, Miskolc számára nagyon fontos pénzügyi kérdés is. Az emlékezet megőrizte a jó hírű vendéglőket, vendéglősöket is. Tehette, hiszen számuk nem volt sok. Az „Avas-kultusz" csúcsán, a 3040-es években is mindössze 6 vendéglő működött. A Nagyavas Csáti-során a Fábián-vendéglő, a Felsősoron a Hajdu-vendéglo, a Pázmány-soron Klein Ármin vendéglője, a Középső soron Leskó János, a Jézus kútjánál Zsebesi Pál és a Latabár-soron Zólyomi János vendéglője üzemelt. Az Avas-Felsősoron éttermek már nem voltak, jobbára csak pinceborozók, valamennyi családi alapon, családi vállalkozásként működött. Amikor 1934-ben a kilátót megnyitották, fontos volt, hogy valamilyen presszóhelyiséget tudjanak benne kialakítani. (Ez a kitétel vagy előírás megfogalmazódott a Rácz György-hagyatékban, ill. végrendeletben is. O volt az, aki - számos más mellett - igen jelentős összeget hagyott egy, a nevét viselő kilátó elkészítésére. Az 1906-os eseményekre emlékezve ennek ellenére lett Rákóczikilátó a neve.) Az Avas Csabai kapu felé eső oldala, legalábbis annak egy része, a mindszenti domboldal a tapolcai apátsághoz tartozott. 17. század végi, 18. század eleji feljegyzések, levéltári adatok utalnak erre. Az apátság kezelésében levő, esetleg az apátság által bérbe adott épületekről, műhelyekről, vagy éppen pincékről folyamatosan készültek összeírások. Egy 1743-ban kelt összeírás említést tesz az apátság mindszenti pincéiről és a pincék között lévő korcsmáról, amelynek „kőből épült jó korcsmaháza és jó pincéje van." A pincéről az összeírásból többet nem tudunk meg, de más feljegyzésekből nagy biztonsággal arra gondolhatunk, hogy vagy a Törpe, vagy a mai Alabárdos korai említéséről van szó. Mindkettő az