Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 7. (Miskolc, 2000)

AZ AVAS A VÁROSKÉPBEN

hasznos, eddigi ismereteinket jól kiegészítő lenne. 1944. november 25-ről a következőket írja: „az avasi szőlőházat találat érte, a tetőzet elpusztult, a régi borház kis szoba-konyháját is elpusztították a lövedékek." Az avasi szőlőkből nemcsak szemlélni lehetett a környéket, hanem ágyúállásokat is kiépítettek, s a nagyobb biztonság kedvéért sokan a pincékben, a domb mélyén töltötték az éjszakát. 1944. december 11-én az egyik pincében lakó ismerősét „éjjel ötször verték fel, reá pisztolyt fogva. Elvitték a katonák az összes bort, rádiót, ágyneműket, konzerveket, gyümölA Nagy-Avas első sor 737. pincebejárata és ágai csöt." Hiába őrizték a pincéket, azokat rendre feltörték, az emberek egymás javaira sem voltak tekintettel, tehát a fosztogatók nemcsak katonák, hanem egymás rejtekhelyét jól ismerő emberek is voltak. Erre utal a napló azon bejegyzése, amely december 12-re utal. Az egyik nagy avasi pincében - a domb keleti oldalán - kórházat is kialakítottak (egy későbbi vészhelyzetre gondolva). Mikor felment látta, hogy „a kórházban csak a kályha és a lóca voltak. Lent 24 hordót találtak, az új bort is elvitték, a szüretelőedények jó részét, mázsákat, az összes almát, kis szekrényeket. A porcellán szekrény felfordítva feküdt a földön, egy fiókban sem volt semmi, még cserépdarab sem. Egy régi váza volt oldalt. Gondolhatjátok, hogy mit éreztem, így elkeseredésemben, ezt csak miskolci vihette el." A napló további részében is gyakorta esik szó, hogy a háborús hetek és hónapok nemcsak az emberekben, hanem az évszázados pincékben is maradandó nyomokat hagytak. Ismét Olajos Csabát idézem, aki az avasi pincék történetének negyedik korszakát nyitja a háborús évekkel. Ami 1945-1950 között történt, az elsősorban a háborús károk rendbehozatala volt, olyan amit a városban is mindenki végzett. Az ezt követő két évtized a stagnálás időszaka, jelentős építkezés nem volt, legfeljebb további pusztulás, „leépülés" nem jellemezte az Avast. Az 1970-es években azonban ismét felértékelődtek a pincék. „A város lakói közül sokan vettek elhagyott pincét, és azt felújítva új borházat építve, szabadidő eltöltés és társasági összejövetel céljaira használják. A kezdeti építészeti igénytelenség után a 80-as évek végétől a jellegzetes építészeti elemek figyelembevételével hangulatos, a környezetbe illő épületek épülnek. így a pincesor újra harmonikus együttessé alakulhat,