Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 7. (Miskolc, 2000)

AZ AVAS A VÁROSKÉPBEN

azt jegyezte fel, hogy az „közönségesen" október 8-án kezdődik. „Az itteniek Lukács napot szokták mondani, mert kb. arra az időre szokták a szüretet kitűzni. Ugyanúgy szedik a szőlőt, mint másutt, ahol az aszúbor készítése divatban van. Elől megyén valamelyik szüretelő és leszedi azt, amit aszúnak alkalmasnak tart; a többiek követik és összeszedik azt a szőlőt, ami közönséges bornak való és egy másik kádba öntik. Közben azok, akik a maguk szedési munkáját elvégezték, míg a puttonyos visszaérkezik, «rögtönzött» versek és féktelen nevetés között hajlított fakéregből félelmetes álarcokat téve ki vidám dalokban hívnak Szőlőfürtös ábrázolás egy kiadványon, 1832. téged Bacchus és neked függesztik fel a könnyű álarcokat a magas fenyőre. Ezért virul dúsan minden szőlő, ezért telnek meg a síkságok és magas hegyek mindenütt, ahol Isten fenséges tekintetét körüljáratta." A szüreti szokások mit sem változtak az idők folyamán, főleg akkor volt jó a hangulat, ha azt megengedte az idő, s megfelelő volt a termés is. Több mint másfél évszázaddal később, - kiragadva egyet a számos példa közül - 1887-ben a miskolci barátait meglátogató Podmaniczky Frigyes is megismerhette a szüret hangulatát, s az alábbiak szerint le is jegyezte azt: „Az AvasheMindszent egykori önálló helység címere, 2000.