Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 7. (Miskolc, 2000)

AZ AVAS A VÁROSKÉPBEN

gyen láthatók lépcsőzetesen egymásfölé emelkedő sorban Miskolcz szőlőbirtokosainak jól berendezett, s épített pinczéi, melyek legtöbbjei a régi időben tele valának a legjobb minőségű borokkal. ... Nagyszerűnek mondom, mert reám egy napokig tartó, aszúbort előállító szüret, melynek tartama alatt a ház népe künn a szőlőben lakott, a nagyszerűnek benyomását gyakorolta, s mi ennél a tanulóra nézve még fontosabb, rendkívül mulattatott. A szüretek Miskolczra nézve fontos voltát bizonyítja az is, hogy az ott létező tanintézetek szüreti szünidőt rendszeresítettek mindannyian... E szüretek alkalmával már őszi napok járván, a borház előtti téren rendesen jókora tűz lőn rakva; sohasem fogom feledni azon különös benyomást, melyet reám Borss szakácsné vígkedvű s valóban férfias athleta gyakorlatai tettek, midőn szoknyáját derékig felhajtva, 2-4 ízben is a lánggal égő tüzet kurjongatások között, s körülálló puttonosok és szedők nagy Szőlőfürtös zárókő a Rákóczi u. 23. sz. házon, 2000. mulatságára átugrotta. ...E szüreti kedvtelés a bor iránti érdeklődést ébresztette fel bennem, s kevéssel azután csakugyan el is vitt magával Vadnay Gábor patvaristája, a kire mint általában a patravistákra, igen sok más is, a pinczekezelés bizva vala, gazdánk feltűnően gazdagon felszerelt Avas hegyi pinczéjébe. Ennek a kutató látogatásnak az lett a vége, hogy én, mire a piczétől ismét a szabad levegőre léptem, lábaim biztonságát nélkülözve mámorosan ide, s tova tántorogtam; a különféle borok megízlelése fejembe ment, s én először életemben nemcsak aszút láttam készíteni, de meg is tanultam aszút inni." X- * * Az Avason, a miskolci dombokon, vagy a Miskolc környéki településeken érlelt bor elsősorban kereskedelmi cikk volt, azon túl, hogy a helyiek sem fogyasztottak túl sok vizet. A korabeli borkereskedelmet Bél Mátyás, később Benkő Sámuel is leírja, s az őket követő történetírók megegyeznek abban, hogy a virágzó borkultúrát a görög kereskedők tették külföldön, elsősorban a lengyel nagyvárosok piacain még jövedelmezőbbé a miskolciak számára. A görögök mellett azonban a zsidók már kezdettől részt vettek ebben az üzletben, egymással is perlekedve. A 18. század elejétől mind a városi, mind a vármegyei iratok között gyakorta találkozunk e két nációt a kereskedéstől eltiltó rendeletekkel. 1732-1767 között ezek a tiltó rendelkezések nem vezettek eredményre, csupán az érzékelhető, hogy egyre kevesebb említés történik a zsidó borkereskedőkről. Ez egyértelműen arra utal, hogy a 18. században, de még a 19. század elején is a borkereskedelem a görögök privilégiuma lett. A 18. század végén az ún. hűségeskü letételétől, császári alattvalóvá válásuktól házuk, pincéjük, szőlőjük,