Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 7. (Miskolc, 2000)

MISKOLCRÓL ALKOTOTT KÉP

A regionális szerepkör realitása és az ezredforduló A városkép (nevezzük ezt toposznak, vagy imázsnak) alakulásáról, „szöveges megjelenéséről" szabad legyen egy rövid összefoglalást adni. Miskolcot történetének korábbi századaiban nevezték kereskedővárosnak, elképzelték Magyarország legnagyobb jövőjű magyar városának, volt a magyar Ruhr-vidék fellegvára, kohászváros, és a szocialista iparosítás, városfejlesztés mintapéldája. A legszínesebb, legváltozatosabb jelzőkkel azonban a Nyugat című folyóirat 1930. december 1-ei számában Miskolcról megjelent írásában/írásával Móricz Zsigmond látta el. Ezek közül számos már ismert volt, még több vált közhellyé, sztereotípiává, vagy szlogenné - természetesen az író szándékától függetlenül, így csak a felsorolás szintjén említünk néhányat: „Miskolc a legnagyobb jövőjű magyar város", „a magyar Ruhr-vidék", „Ami ipari lehetőségünk van, az mind itt van" - hiszen Miskolc iparváros, „az ország kincsestárát lehet itt megnyitni", „egyutcás város", „valósággal ideális kertváros", „a város egy jövő városrendezés után kész és festői paradicsom", „Miskolc Budapest után az ország első városa lehetne", „itt szinte fővárosi élet van éjfélig, s még tovább", „akkora vitalitás van ebben a városban, hogy ha a legcsekélyebb lehetőség nyílik meg a számára, óriási energiák fognak munkába lépni", s végül: „Nagy Miskolc pedig a nemzeti jövő egyik legfontosabb kincse lesz." A 20. század utolsó évtizedében Miskolc azonban válságövezet lett, az átalakulásra-átalakításra váró tágabb földrajzi táj (a megye) legnagyobb lélekszámú városa, amely - stratégiai célkitűzései szerint - mielőbb szeretne harmonikus polgárvárossá alakulni, s így új lehetőségeit körvonalazva vezető szerepet vállalni a tágabb régióban, Európának ebben a térségében. A várost így nemcsak eredményekkel és kudarcokkal, elszenvedett katasztrófákkal és kivívott jogokkal, kiváltságokkal színes története jellemzi, hanem a most érzékelhető, részben a jogelődökre épülő tulajdonosi jogviszony által, másrészt az utóbbi évek számos nagyberuházója, befektetője által meghatározott új ipari szerkezet, a várost működtető, polgárságát megtartani képes, átalakult gazdasági és kereskedelmi struktúra is. Napjaink, a századforduló városképében évszázadokat idéznek a műemlékek, s közöttük a belváros megújuló és új házai. A régi és új iskolák, a középületek, kereskedelmi és más rendeltetésű intézmények a múltat megtartani, vagy idézni kívánó jelent is példázzák. Utalnak ezek az épületek és intézmények arra, hogy századunk elejétől Miskolc a tágabb régió szellemi, idegenforgalmi központja is kívánt lenni, saját vagy sajátos arculattal. így próbálta fejleszteni közvetlen környezetét, pihenő-üdülő hellyé alakítva Lillafüredet és Tapolcát, a város meghatározó látványává tenni az Avast. Ez indokolja azt, hogy alábbiakban - az idegenforgalom fontosságát szem előtt tartva - az Avast, majd Tapolcát, és Lillafüredet teszem vizsgálat, a közérthető bemutatás tárgyává.