Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 7. (Miskolc, 2000)

MISKOLCRÓL ALKOTOTT KÉP

nyelt a hirtelen óriássá nőtt iparváros sokoldalú fejlesztése. ... Munkaalkalmat elsősorban az állami tulajdonba vett gyárak és bányák biztosítottak. Mindent megelőzött tehát a gyors ütemű iparfejlesztés és a tömeges lakásépítés igénye." A városfejlődés ekkor látható üteméből prognosztizálni lehetett az elkövetkezendő negyedszázadot. A század elején városi képeslapokon volt látható az Avas és a város külső megjelenése, ahogy az akkoriak ezt elképzelték. Miért ne lehetett volna az 1980-as években láttatni a 21. század elejének „Miskolc-képét"? Az ezredforduló Miskolca pedig nemcsak a tervezők asztalán, a statisztikusok előrelátásában, hanem a várostörténészek optimizmusában és megfogalmazódott, „kikristályosodott". Eszerint: "... megvalósul a helybeliek régi álma, a földalatti gyorsvasút, és akkor a Széchenyi, Kazinczy utca nagy része sétálóutca lesz. A 21. század küszöbén Miskolcnak minden bizonnyal ki kell lépnie a Szinva szűk völgyéből, hogy a táj mind több szépségét megőrizve kitárulkozzék majdani 300.000 lakójának. A nehézipar metropolisza és a körzetébe tartozó száz település adja majd az országnak az építőanyagipar gyártmányainak 10%-át, a bányászat 13%át és a kohászati termékek egynegyedét." Ezzel szemben az 1980-as évek végének, 90es évek elejének gazdasági változásai - az elképzelt városképhez viszonyítva - katasztrofálisan érintették Miskolcot. A főbb, vagy korábban meghatározó iparágai visszafejlődtek, a kohászat és a gépipar tevékenysége minimálisra csökkent, más ipari üzemeké megszűnt, amelyeket már nem lehetett pótolni. A korábbi ipari-gazdasági struktúra összeomlott, ugyanakkor megjelentek a piacgazdaság új intézményei, elkezdődött egy új struktúra, új intézményrendszer kialakulása. A gazdaság strukturális átrétegződése viszont megkívánta az új városarculat, egy új imázs kialakítását. Még nem volt „látványosan tetten érhető" az ipari struktúra tarthatatlansága, a várható „összeomlás", amikor a városarculat-városkép átalakítása nagyon erőteljes támogatást kapott. Ez látványosan a főutca építészeti képének megváltozásában mutatkozott meg (az ún. 80-as évek városrehabilitációs tömbmunkálatai, a kutatástervezés-kivitelezés szintjén), de e mögött egy gondolkodási szerkezet-váltás húzódott meg. Az egykori homlokzati díszeitől, elemeitől megfosztott, „letisztított" épületek felújítása, s - lehetőleg - eredeti megjelenésükben való visszaállításuk már valóban a „polgárváros" arculatának a hagyományos nyugalmat árasztó, de felfokozottan lüktető megjelenésű sétálóutca kialakítása irányába hatott. A „harmonikus polgárváros" megteremtése - az építészek gondolkodásában visszavezethető az 1980-as évekre. Aztán a 90-es évektől az új városi struktúra és annak képviselői „szülik" meg a századforduló, vagy a következő évszázad „harmonikus polgárvárosáénak képét. A város Európának ebben a térségében a Kassa-Miskolc tengelyre építve megfogalmazza újfajta regionális szerepét, feladatkörét is. A 20. század végére elkészül az új városmarketing, Miskolc fejlődésének-fejlesztésének koncepciója. Napi tanúi vagyunk, hogyan állnak össze az új városkép elemei formai és tartalmi vonatkozásaival együtt. Ennek részeként a város jelmondatát „Miskolc a nyitott kapuk városa" címen elfogadták, a város lógója, márkajelzése többszöri kísérlet után még várat magára. Annyi sejthető, hogy megjelenik majd benne a város jelképe, az Avas, amely emléket idéz mindazok számára, akik Miskolc város nevét meghallják, látják, vagy olvassák.