Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 7. (Miskolc, 2000)

MISKOLCRÓL ALKOTOTT KÉP

utazik, a mai idegenforgalom nem néhány tízezer anyagi jólétben élő, unatkozó ember kedvtelése, mint évtizedekkel ezelőtt. A ma embere kitágult érdeklődéssel néz körül a világban, s mikor új tájakat, városokat lát meg, az ott zajló élet egésze érdekli, annak minden vonatkozásában. ... Ilyen szempontból pedig Miskolc egyike a legérdekesebb, korunk nagy ütemű fejlődését leginkább példázó magyar városoknak. Hogyan alakult át a hajdani, viszonylag kis Avas-alji város nagyvárossá. ... Nem véletlen, hogy Miskolcon alakult ki a legtöbbet emlegetett magyar üdülőhelyek közé tartozó Lillafüred és MiskolcTapolca." Miskolc tehát az 1960-1970-es évekre nemcsak spontán módon keletkezett (a régit megtartó), hanem tervszerűen, tudatosan alakított „márkaképpel" rendelkezik: az ország kiemelkedő, kellemes, üdülésre alkalmas környezettel rendelkező ipari nagyvárosa. Az 1980-as évekre tovább „egyszerűsödik" a város minősítése „az ország egyik legnagyobb gyár- és bányavárosa, - lélekszámát tekintve pedig - az ország második városa. De miként alakult ki ez a kép három évtized alatt, s mi volt a kényszerítő erő abban, hogy a régi toposzok eltűntek, a város imázsa pedig nem a vártnak megfelelően alakult, hiszen a „második város" egyben „koszos, kormos gyárváros" is lett. A történész 1982-ben készült magyarázata elfogadható: „A nehézipar új nagyvárosának lakónegyedei közé ipari körzetek ékelődtek. A közigazgatás egyesítése a széttagolt városrészek szerves kapcsolatának csak a kereteit teremtette meg. Felmérhetetlen anyagi és szellemi erőfeszítést igéI 1 I # I áss* . .-rí:::. SSM ml ff 30>"»V Az 1970-es évek közepéig használt idegenforgalmi logó