Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 7. (Miskolc, 2000)

MISKOLCRÓL ALKOTOTT KÉP

rült" a város történetében őt nem méltatlanul megillető helyre, s „kilétét" nemcsak vetélkedő fiatalok ismerik, hanem emlékét iskola is őrzi.) Az 1950-es években, pontosabban az 1950-es éveket követő néhány évtizedben, a korábbi kereskedő-polgárváros ipari-munkásvárossá kívánta alakítani arculatát. Bár nem a magyar Ruhr-vidékről esik már szó, nem is Felsőmagyarország fővárosa, hanem olyan ipari központ és munkásváros, amely Magyarország második számú települése, s a rangsorban - csaknem mindenben - Budapest után sorolják be. Kohász város, amely ezt kifejezésre juttatja megváltoztatott városcímerében is. Az 1960-as évekre az „átépülő városok példája" lesz. A városkép (valós és átvitt értelmű) megváltoztatása azért is indokolt, mert „különös Miskolc helyzete. Nincs magyar nagyváros, amelynek fejlődését annyira eltorzította volna a kapitalizmus, nincs olyan város, amelyet az első ötéves terv hibái annyira sújtottak volna, mint éppen Miskolc városát" - hangzott el 1957ben azon a konferencián, amely az iparfejlesztés miatt felduzzasztott várost kívánta „emberszerűen befogadóképessé" tenni. Miskolc imázsát az adta, hogy „népgazdasági tényező" lett, ahol 250.000 embernek kellet munkát, lakást, s egy olyan életmódot biztosítani, amely példája lehet a szocialista városfejlődésnek (városfejlesztésnek). Érdekesen viszonyul ehhez az idegenforgalom, amelynek láttatni kell a megváltozott környezetben az átalakuló várost. A Miskolcról szóló útikönyvek az 1960-as években így fogalmaznak: „Korunk idegenforgalmi szemlélete sokban eltér a korábbi nemzedékekétől. Az idegenforgalom ma hatalmas, széles tömegek népmozgalma, mint gyakran szoktuk emlegetni: a jelenkor »népvándorlása«. Ma már nemcsak a szoros értelemben vett »üdülo«, »vakációzó« közönség Könnyű a választás, mert nagy a választék! Nagy Állami, Kossuth utca 2. szám Kis Állami, Színházzal szemben Cipő Állami, Sötét kapu mellett Az új Miskolc logó reklámon, 1964.