Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 7. (Miskolc, 2000)

MISKOLCRÓL ALKOTOTT KÉP

sán (megváltoztatásán) dolgoznak. Az idegenforgalmi fogadóképesség (szállodák, turistaházak, magánfogadók) külön foglalkoztak a belföldi propaganda területeivel, elsősorban művészi képeslapokkal és diaképek készítésével, propaganda albumok, füzetek és újságok, de plakátok megjelentetésével is. „A történelmi hűség kedvéért jegyezzük meg - fogalmaz a beszámoló, hogy egy vidékünkre nagy jelentőségű propaganda eszköztől sajnos elestünk, mert eddig nem vezetett eredményre az az akció, hogy a tervezett vidéki rádió leadó állomás Északmagyarország metropolisában, Miskolcon állíttassék fel." A külföldi propagandáról megtudjuk, hogy lengyel, holland, finn, észt és olasz kapcsolatokat ápoltak, csoportokat fogadtak. A közlekedés fejlesztéséről (a lillafüredi állami erdei vasútról, a Miskolc-Diósgyőr-Lillafüred-Miskolc belterületének buszforgalmáról, a villamosról) többet megtudunk, mint a városi közgyűlések jegyzőkönyveiből. A „turistaság" a két háború közötti időszak generációi számára életelemmé, életérzéssé vált. Az idegenforgalom és egy adott város megismertetése kapcsolatáról még 1939. március 18án megjelent egy dokumentum-együttes, amely már tekintettel volt „a megváltozott viszonyokra". Az idegenforgalmat gátló tényezők, akadályok között olvassuk a „háborús hangulatot, amely miatt senki sem mer túl messzi menni hazájától", de a „politikai averziók" mellett komoly szerephez jutottak a „megcáfolhatatlan híresztelések, a szájpropaganda és egyéb, az utazási idegenforgalmi hangulatot rontó tényezők." Tehát 1939-től elkezdődött előbb egy háborús időszakkal terhes, másrészt, s a háborút követően egy új politikai gondolkodással terhelt időszak, amely az idegenforgalmat törölte egy város, így Miskolc imázsformáló elemei közül. (A háborús években megjelent „Miskolci útmutató" viszont tartalmaz egy különleges fejezetet. Ez Miskolc érdekességeiről szólva kifejti, hogy „Miskolcnak különösebb nyelvjárása nincsen. Meséi, mondái nincsenek, de azért sok érdekessége van, amikről hallunk ugyan, de eredetét nem igen ismerjük." Ezek közül megismerjük vázlatosan a miskolci kapuk történetét, a 999 csizmadia és a miskolci kocsonya legendáját, olvashatunk a Jézus kútjáról, a város fejező pallosairól, a forgó hídról, amelyik nem forog, a Vörös templomról, amely nem vörös (ez a Szent Anna templom) és a városról, amelyre azért ragadt a 28-as szám, mert a vasúti közlekedés hőskorában az átmenő vonatok ennyi percet álltak az itteni állomáson. Miskolc a templomok városa" jelmondat bélyegen, 1934.