Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 7. (Miskolc, 2000)

MISKOLCRÓL ALKOTOTT KÉP

A háború utáni városkép - a kohászváros mítosza A háborús káreltakarítást, az újjáépítést követően ismét városkalauzok és útmutatók jelentek meg legkorábban. Ezeknek - a város rövid történeti ismertetésén túl - elsődleges feladata a változások dokumentálása volt. A változások társadalom- és várospolitikai, városépítészeti és a tulajdonviszonyokat, a régi hagyományokat (pl. utcaelnevezéseket) alapvetően megváltoztató jellegűek, a város struktúrájának egészét érintőek voltak. „A közigazgatásilag Miskolchoz csatolt Diósgyőr, Hámor, Hejőcsaba, Görömböly és Szirma községekkel a város lélekszáma annyira megnövekedett, hogy hazánk második városává lett és az utolsó tíz év alatt annyit fejlődött, mint azelőtt 100 év alatt sem" - írja a városkalauz 1956ban, kiemelve, hogy „a felszabadulás tényével szükségszerűvé vált a mai kor szellemének meg nem felelő utcanevek megszüntetése. Ezáltal kb. 250 utcanév változott meg és ez a lakosság körében a több évtizedes megszokás következtében nehezen megy át a köztudatba." A kiadványnak kimondottan is egyik fő célja az, hogy bevezesse a köztudatba az új elnevezéseket. (Ennek a következménye valóban közhely. Ugyanis a történelmet azzal nem lehet megváltoztatni, hogy a tényeket meg nem történteknek, a személyeket pedig nem létezőknek tekintjük, „kisatírozva" őket a történelem fényképéből. Példaként említhetjük az egykori Soltész Nagy Kálmán utcát. Miskolc legreprezentatívabbnak képzelt útját először róla nevezték el. Aztán az 1946-os utcanév változásokat követően Malinovszkij, majd 1969-től Kun Béla lett a neve. Az 1989-92 közötti utcanév-változások során visszakapta eredeti nevét, s ez minden ottlakó számára természetes volt, hisz a „tősgyökeres" vasutas családokban az első utcanév volt ismeretes, s az „öröklődött". Azóta Soltész Nagy Kálmán polgármester is „visszakeAz utcanév-változtatásokra épülő városismertető, 1956.