Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 7. (Miskolc, 2000)

MISKOLCRÓL ALKOTOTT KÉP

jelmondat ezeknél kétségkívül jobb, hiszen nem egy konkrét politikai-társadalmi helyzete és állapotra „reagál", hanem a város több évszázados történetére és ugyanakkor idegenforgalmi nyitottságára utal.) A városi műipar, vagy kézműipari tevékenység iparművészeti színvonalra emelését célul tűző idegenforgalom mellé egyértelmű partnerként szegődött a Kereskedelmi és Iparkamara. Miskolcról a kereskedelemügyi miniszternek írott levelében a kamara elnöke kiemelte: „ismeretes, hogy külföldön az egyes idegenforgalmi IPARI KIÁLLÍTÁS ÉS VÁSÁR MISKOLC. HADIROKKANTAK UTCÁJA 7. SZ. :: TELEFON 3-89. A Miskolci Hét programfüzete, 1936. gócpontok környékén, az idegenforgalom fontosabb áramlási vonalai mellett a műipar igen magas fejlettségű, s - ami a legnagyobb jelentőséggel bír - mindenütt sajátos jellegzetességekkel rendelkezik, amely helyi jelleg az onnan szétáramló műipari cikkeken át az illető vidéknek és lakosságának sajátosságait, kiemelkedő jellemvonásait hirdeti szerte a világon, s nagy idegenforgalmi vonzerőt képvisel." Ezért aztán felsorolták az idegenforgalmi célokat szolgálni képes műipart, s az iparosok által gyártható (eladható) termékeket, áruféleségeket. A kerámia iparosoknak tányérokat, kancsókat, vázákat javasoltak (így éledt újjá a 20. század első harmadában dísztálként és hamutartóként a miskolci kocsonyába fagyott béka.) Az ötvösök és ékszerészek, a fa- és bőrárukészítők, a textilművesek, de még a grafikusok is kaptak javaslatokat idegenforgalmi nevezetességek, emléktárgyak készítésére. Utóbbiaknak a városképeket, levelezőlapokat, a magyar és helyi népviseletet, a helyi tájat ábrázoló képek készítését és díszalbumok árusítását javasolták. * (Az pedig a népviselet, régi népi kultúra, vagy polgári életmód eredetisége, a hagyományok megőrzése, a hitelesség miatt volt fontos, hogy az idegenforgalmi tárgyak, emlékdarabok terveit, modelljeit javasolták összevetni a múzeumban őrzött darabokkal. Az idegenforgalom így szólt bele pl. a matyó népviselet „újjáélesztésébe", árusítható tárgyakká válásába.) Egy másik irategyüttes szerint 1930-ban az Országos Magyar Idegenforgalmi Tanács Miskolcon tartotta ülését, s meglátogatták a résztvevők Lillafüredet és Tapolcát, elmentek Aggtelekre, Mezőkövesdre és Egerbe. A tanácskozásról egy 42 pontos előterjesztés készült, ami ma is haszonnal forgatható azok számára, akik egy szakterület, vagy egy település imázsának kialakítá-