Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 7. (Miskolc, 2000)

LILLAFÜRED

pe táján lévő vízesést alulról különböző égőkkel meg fogják világítani, úgy hogy esténként a csolnakázók részére tündéri látványt fog nyújtani." A tó „csónak-kikötője" többször és többféle helyen is elkészült. Végső, vagy „legmaradandóbb" megoldásnak azonban a tó sétányról megközelíthető délkeleti sarkát tartották. (Jelenleg is ebben a térségben lehet csónakba ülni az arra vágyó turistának.) Az megfigyelhető, hogy minden „tavi építmény" a tógát közvetlen közelében létesült, vagy A Hámori tó leomlott gátja, 1931. oda képzelték el. Ez arra utal, hogy a gátat mindenkor biztonságos építészeti megoldásnak, alkotásnak tekintették. A közvélemény azonban nem így volt ezzel. Ha jelentősebb árvíz volt a Szinván, gyakran terjedt a vak lárma, hogy „kiszakadt a Hámori-tó gátja". így volt ez a város mindmáig legnagyobb árvize idején is 1878-ban. Katasztrófával fenyegető gátszakadás ugyan nem volt, de előfordultak „veszélyes helyzetek", mint pl. 1931-ben, amikor az országút melletti tógát egy része jelentősen megsérült, leomlott. (Ennek taglalása viszont már a tó közel két évszázados történetének teljes, részletező feldolgozásának lehetne része.) A 18. század közepi telepítésű Hámor község lakóinak életére amilyen nagy hatással volt a 19. század elején a Hámori-tó felduzzasztása és a tógát kialakítása, ugyanolyan hatással volt a 19. század végén a település „idegenforgalmi" felfedezése, s a „falu" nyugati részének nyaralóteleppé történő átalakítása. Az a miniszteri megbízás, amellyel gróf Keglevich Béla 1890-1891-ben ezt a bükki települést felkereste, a következőket tartalmazta (s nem igazán váltott ki megelégedettséget az ottlakókból): „a haza területén található kies vidékeket bejárván, a nyaraló telepek felállítására legalkalmasabbakat jelölje meg." Keglevich vizsgálódásai eredményét összegezve „a Hámort a nyaralókra szerfelett alkalmasnak" találta, s javasolta, hogy a völgy mindkét oldalán gyalogösvényeket kell kialakítani, a turisták számára „egyszerű, de tisztességes" szálló létesítése kívántatik, de ajánlotta a hideg-gyógyfürdő kialakítását, legfőképpen pedig annak megvizsgálását, hogy miképpen lehet üdülőtelek osztással