Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 7. (Miskolc, 2000)

LILLAFÜRED

ide csábítani a turizmus és az üdülés iránt érdeklődőket. Az 1890-es évek elejének miskolci sajtója rendszeresen foglalkozott Hámor ügyével, ami összefüggött azzal, hogy a miniszteri szándék találkozott a megyei közgyűlés elképzelésével, de találkozott a helyi turista egyesület (Bükk és Vidéke Tourista Egylet) régi vágyával, mostantól pedig hatékony támogatásával is. A turista egyesület a későbbi megyei főispánt, Vay Elemért (először 1896-1906 között, másodszor 1910-1912 között töltötte be ezt a tisztet) választotta elnökévé, s mivel a Vay-családnak vadászkastélya volt ezen a területen, eldöntötték, hogy a diósgyőri fürdőtől a hámori villatelepig turista-utat építenek ki. A „villatelep" ekkor 38 darab parcellát jelentett, s a vásárlónak kötelezettséget kellett vállalnia arra, hogy a földművelésügyi minisztériumban jóváhagyott tervek szerint egy év alatt felépíti (felépítteti) üdülőjét. (Arra is volt lehetőség, hogy valaki kész villát, nyaralót vásároljon.) A telekvásárlók között szerepel Herman Ottó is, aki ekkor budapesti lakos volt. Komáromy József kutatásaiból tudjuk, hogy azt a telket, amelyen felépült későbbi háza (a jelenlegi Herman Ottó Emlékház) két vásárlás eredményeként szerezte meg. Az egyik 1889-ben, a másik 1898ban a magyar államkincstártól történt, s ez utóbbi vásárlás szerződésének első pontja szerint „A m. kir. kincstár örök áron eladja Herman Ottó budapesti lakos vevőnek, s illetve jogutódjainak borsódvármegyei Alsóhámor község határában, a Lillafüred nyaraló telepen fekvő..." telkét, amelyet csak és kizárólag „nyaraló czéljaira van jogosítva használni". Herman Ottó vásárlási szerződése(i) is mutatják, hogy bár 1891-ben kijelölték a telkeket, azok használatba vétele és beépítése nem volt egy gyors folyamat. Holopcev Péter és Szőllősi István a hámori nyaralótelep kialakulásával kapcsolatos tanulmányában olvasható, hogy „bár jogilag semmi akadálya nincs az építkezésnek, 1891-ben csupán két villa készül el és az állami pénzből megvalósuló szálloda építésének külső munkálatai fejeződtek be." Miskolcon úgy gondolták, ha a nyaralótelepen lesz egy víz-gyógyintézet az önmagában vonzó tényező lesz, a szálloda pedig kielégíti a folyamatosan jelentkező igényeket. A víz gyógyintézet ötlete Markó László orvos (és tankönyvíró) nevéhez fűződik, de nem valósult meg. A szálloda, amely a Lilla-szálló nevet kapta 1891-től működött mint kincstári „intézmény", csupán bérlői változtak. Fénykorát a Palota-szálló felépítése előtt élte, de forgalmát megtartotta mindaddig, ameddig a jelenleg is létező katonai objektumnak szüksége nem volt a helyére. Az üdülőtelepen 1898-ig összesen 11 magán nyaraló és villa épült fel, s ezzel lezárult az első korszak Lillafüred történetében. De miként lett a hámori villatelepből Lillafüred? A Szabadság című napilap 1892. július 6-ai számában olvasható a magyarázat, amely szerint két villatulajdonos, a miskolci közéletben ismert Soltész Nagy Albert (a polgármester testvére) és Kubacska István kereskedő Budapestre utaztak miniszteri meghallgatásra. Soltész Nagy Albert megköszönve a miniszter addigi támogatását, a hozzájárulását kérte ahhoz, hogy a nyaralótelepet róla nevezzék el, s legyen az Bethlen-Füred. Bethlen az ajánlatot elhárította, s mert személyes kapcsolatok is fűzték a megye akkori főispánjához, Vay Bélához, (1872-1894 között töltötte be ezt a tisztséget) azt javasolta, hogy Vay Lilla bárónőről az üdülőtelep Lilla-Füred nevet kapjon. 1892-től, s ilyen indíttatásból kapta a Felsőhámori üdülő mai nevét.