Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 7. (Miskolc, 2000)

TAPOLCA

Tapolca kapcsolatrendszere, hovatartozásának kérdése 1990/91-ben hosszas vita folyt és közvélemény-kutatás is zajlott Tapolca önállóvá válása kérdésében. A tapolcaiak számszerűen meg nem határozható része - akiket egy bizottság képviselt - az önállóság mellett sorakoztatta fel érveit. „A városháza tárgyalni akar, de Miskolc széthullását nem támogatja" - fogalmazódott meg levélben is a polgármester állásfoglalása, s ebben a város irányítótestületének véleménye is. Érdekes és módfelett tanulságos fellapozni a korabeli miskolci napi lapokat, újraidézni az elhangzott érveket és ellenérveket, véleményeket, állásfoglalásokat. Érzékelhetően attól lehetett tartani, hogy az 1945 után kialakult közigazgatási szerkezet hullik szét, ha - függetlenül egy-egy konkrét eset valóságtartalmától - megteremtődik az első precedens a kiválásra, az önállósodásra. Tapolca maradt, s maradt a település neve is: Miskolctapolca. A hovatartozás és a település elnevezése 1776-tól ki tudja hányszor vetődött fel, s mindig vihart kavart. Néha nagyobbat is, mint a legutóbbi volt. Az időnkénti vihar legtávolabbi oka az, hogy Mária Terézia a tapolcai apátság megmaradt javait 1776-ban a munkácsi görög katolikus püspökségnek adományozta. Az egri érsek Eszterházy Károly és a munkácsi püspök Bacsinszky András között - a királyi kamara közvetítésével - kompromisszum jött létre. Eszerint Görömbölyön továbbra is görög szertartású templom maradt (a település ekkor valóban görög katolikus többségű volt), a mindszenti templom viszont továbbra is eredeti rendeltetésének Bacsinszky András püspök emléktábla, 1990. megfelelően latin szertartású maradt. Ez az alapja annak, hogy a 19. század „Puszta Tapolczá"-ja közigazgatásilag is Görömbölyhöz tartozott. Amikor 1864-ben Pesty Frigyes elkészítette Borsod