Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 7. (Miskolc, 2000)

TAPOLCA

A víz gyógyító hatása, a tavak varázsa és a park hangulata, arculata A víz gyógyító hatását évszázadok tapasztalata, tapasztalása igazolta. De a víz összetételének elemzése, a tudományos magyarázat megtalálása a 18. század legelejétől érdekelte a terület és a víz gazdáit. 1711-ben a tapolcai apát írja, hogy Kassáról hozatott orvost, s még másokat is vár, hogy a víz gyógyhatását tanulmányozzák. Az eredményt nem ismerjük. Azt viszont igen, hogy a hasonlóan a 18. században élt Domby Sámuel Borsod megye egyik főorvosa részletesen leírta a víz összetételét és jellemzőit. „E vegybomlások után - írja - a tapolczai hévizek a közönyösök rovatába sorolandók. Vegyileg közönyös hévvizeknek neveztetnek azon gyógyvizek, melyek nagy vegytani tisztaságuknál fogva bírnak gyógyerővel. Ezen vizek jegecz-tiszták, íz és jobbadán szagnélküliek, vagy csak igen csekély könkéneg szagot árasztanak; aránysulyok igen közel áll a lepárolt vízéhez . . ." Ezt követően a tudós doktor, majd őt követően mások is hosszasan sorolják azokat a betegségeket, amelyeket a víz gyógyít. A 20. század egyik nagy tudású orvosprofesszora, Henszelmann Aladár munkásságának egy része is kötődött számos új felfedezéssel és gyakorlati tanácsokkal a tapolcai gyógyvízhez. Az 1889-1943 között élt tudósnak nagy szerepe volt Bükkszentkereszt klímájának gyógyítási célokra való felfedezésében és hasznosításában. Miskolctapolcának éveken keresztül volt fürdőorvosa, s a Fürdőújságnak alig volt olyan száma, amely ne közölte volna hasznos tanácsait a gyógyvízről. Hitt abban, hogy „Tapolca-fürdő a szívbetegek Mekkája lehet." Miskolctapolcát Ő nevezte el „léggyógyfürdő"-nek, s fontos megfigyelése volt, hogy „a magas vérnyomásúaknak átmenetileg sem emeli ez a víz a vérnyomást, mint például a kénsavas fürdő, míg a rendesnél alacsonyabb vérnyomást jótékonyan szabályozza. így tehát egyformán jó a magas és alacsony vérnyomásúaknak is. Ez a léggyöngy-fürdő, mint radioaktív és erőben gyöngyöző akrodotermia fürdő, izom és izületi reumáknál a legjobb vízgyógyeljárás". Az 1930-as évek végén, 40-es évek elején úgy gondolták, hogy Henszelman professzor megállapításai, ajánlásai belekerülnek a Miskolctapolcáról készülő prospektusokba. Hogy ez nem így alakult, lehet oka az is, hogy Miskolctapolcáról több mint öt évtizede, 1948-ban Illyés Bertalan tollából jelent meg utoljára ajánló-ismertető katalógus. Miskolctapolca nemzetközi jelentőségű fürdő- és üdülőhely értékét a vázlatosan bemutatott termál- és barlangfürdője, saját forrásra települt meleg vizű strandja mellett meleg vizű tavai, a túlfolyást elvezető Hejő patak hangulata és parkja adja. A fürdőn kívüli területen egyesül a park északi részén a négy hideg forrás vizét elvezető patak a déli részen felszínre törő, szintén négy hévizű forrás vizét elvezető patakkal. Részben ezekből, az ún. völgytalpból fakadó, más-