Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 7. (Miskolc, 2000)

TAPOLCA

1—t hideg források, I—

IV hévvizü fonások, Sm — jurakorú szirtes mész. P» |10 120 130 143 gj Meleg és hideg vizű források Tapolcán, 1907. (Papp K. után) részt a barlangból kiáramló különböző hőmérsékletű forrásvizek alakították ki a külső, ma is látványos tavakat, s ezek jelentik a Hejő patak vízforrásait, utánpótlását. A források vízhozama is változó, s a különböző, egy évszázadon belüli becslések vagy mérések adatai is lényegesen eltérőek. A tavak vízelvezetését zsilippel szabályozzák, amely azt jelenti, hogy szükség esetén a tó teljes vízállománya néhány óra alatt lecsapolható. A tó és a park területe 1908. évi megvásárlása, városi kezelésbe vétele óta folyamatosan csökken, de 1988-tól helyi jelentőségű természetvédelmi oltalom alatt áll. A park és benne a tavak területe 1908-tól 1/8-ára, azaz 40 hektárról 5 hekVízleeresztő zsilip a Hejőn, 1939. tárra csökkent. A „tavak" fogalom használata történetileg indokolt, hiszen ma már nincs meg az egykori ún. „görög tó", amely 450 m

2 alapterületű medencéjével a tavi fürdőt jelentette. Ezt a medencét percenkénti 4000 liter hozamú, 29-31 °C-os vizet felszínre hozó forrás táplálta. A túlfolyó víz pedig a szintén fogalommá vált Csónakázó tóba került. A tavi fürdő mellett a régi térképeken jól láthatóan elkülönült az ún. „kis tó", amely 230 m

2es medencével rendelkezett, s percenként 220 liter 32 fokos vizet felszínre hozó forrás táplálta. Mindkét tavat 1969-ben szüntették meg, amikor a Barlangfürdő új, szabadtéri medencéjét építették. Forrásaik vize jelenleg is felszínre tör. (Korabeli leírások szerint a Zsuffa András tervezte „kagylótól" mindenki azt várta, hogy azonnal átveszi a fürdőhely jelképévé vált, annak imázsát alakító Tavi fürdő építményének szerepét. Az 1960-as években útikönyvek, prospektusok, idegenforgalmi kiadványok címlapján éppúgy szerepelt az