Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 7. (Miskolc, 2000)

TAPOLCA

kodni. A levelekből kitűnik az is, hogy az apát­ságot 1534-ben sikerült visszafoglalni, de már nem tudjuk nyomon követni a további esemé­nyeket, így az 1535-ben történt második lerom­bolás körülményeit sem. (Fontos, esetleg a refor­máció térhódítására utaló jel, hogy a miskolci avasi templom segédlelkésze egyetlen egyszer sem válaszol Oláh Miklós leveleire. A vallásvál­tásnak ezt a néhány éves időszakát nem ismerjük pontosan, a szakirodalom csupán annyiban egye­zik meg, hogy Perényi Péter udvari papja, Dévai Bíró Mátyás is prédikált az 1540-es években Mis­kolcon, de a helyi polgárok elűzték, a katoliciz­musnak ekkor még erős bázisa volt Miskolcon. Mivel ő debreceni lelkészként halt meg 1545-ben, az 1533-1534-ben írt, s válasz nélkül maradt le­velek - közvetett bizonyítékként - is felértéke­lődnek.) 1535-ben újabb jelei mutatkoznak a katoli­kus-református konfliktusnak. Ez év július köze­pén ismét feldúlják a tapolcai bencés apátságot. Sörös Pongrácz Oláh Miklós leveleire hivatkozva írja, hogy az apátságot ismét „Bebek foglalgatja". Szendrei János a pusztítás időpontjával kapcso­latban idézi Schmith Miklós egyházi írót, aki a pusztítás idejét 1538-ra teszi. Ebből csak annyi igaz, hogy az Egri Érseki Levéltárból előkerült do­kumentumok bizonysága szerint 1535 körül való­ban támadás érte az apátságot. Eszerint Balassa Zsigmond, aki ekkor Szapolyai pártján állt még (1540-ig) kezében tartotta Diósgyőrt. Ágyukkal tá­madta meg a Ferdinánd-párti katolikus monos­tort. Az apátság mintegy 300 alattvalóját legyil­kolta. A leírás bizonytalan részét jelenti az a meg­fogalmazás, hogy az apát mindaddig ellenállt, míg csak el nem erőtlenedett, ti. ekkor nem tar­tózkodott apát Tapolcán, ill. nem is volt apátja. A monostort ekkor földig lerombolták, az apátság javait Balassa a maga részére lefoglalta, s „birto­kolta mindaddig, amíg Magyarországot földre nem tiporták." (A leírás valószínű 1541-re Buda elfoglalására és az ország három részre szakadá­sára vonatkozhat. Itt is van bizonytalanság, ugyanis Szapolyai halála után, 1540-ben Balassa átpártol Ferdinándhoz, aminek következménye­ként 20.000 forint zálog lefizetése ellenében ő és felesége, Fáncsy Borbála 1563-ig a diósgyőri ko­ronauradalom zálogbirtokosa lesz!) E dokumen­tum értelmezése kapcsán egyéb problémák is fel­vetődnek. Nagyobb a valószerűsége annak, hogy az apátságot másodszor Balassa pusztítja el, s nem a Bebekek. (A pusztítás reálisabb idejének tűnik viszont 1532, ugyanis 1533-ban Oláh Mik­lós Belgiumból már levélben reagál erre az akció­ra. A támadással Bebeket vádolja, viszont az apátsági javak visszaszerzésére Pempfflinger Se­bestyén diósgyőri várkapitányt és borsodi főis­pánt kéri meg.) Az 1532-1535 közötti egy vagy két rombolás következtében tönkremennek az apátság épületei, a szerzetesek pedig beköltöz­nek Miskolcra. Tehát (ekkor még) nem Mind­szentre, mint ahogy azt Szendrei János írja. 1541 után Ferdinánd onnan vett pénzt, a­honnan kapott. így az egri katolikus püspökség javait a protestáns Perényieknek adta zálogba. A tapolcai apátság javait pedig Balassa kapta tőle zálog ellenében. A barátok ugyan visszamentek Tapolcára, de jövedelmük valójában nem volt, mert azt a király által felvett kölcsön kamatjának fejében Balassa kapta. Mindkét költözési, letelepedési helyszínnek van alapja, mindkettő elképzelhető, tehát az is, hogy Miskolcra költöznek, s az is, hogy Mind­szentre. Mi szól mellettük, illetve ellenük? Az apátságnak Miskolcon van egy kúriája, s ez fon­tos ok.

Next

/
Thumbnails
Contents