Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 7. (Miskolc, 2000)
MISKOLCRÓL ALKOTOTT KÉP
a város megrendeléseinek a következőképpen rekonstruálta a „hagyományos miskolci kenyérsütés"^: „Rendszerint 25 kg lisztet használtak fel egyszerre egy sütéshez, minden kiló lisztre egy deka élesztőt számítottak, 31/2 liter vízzel tették a kovászt, s végül 1/4 kg sót dolgoztak el a keményre dagasztott tésztában." Az ősök szerint „csak bükkfával kifutott boglyakemencében lehetett ezeket a kenyereket szokásos alakúra is minőségűre megsütni. Az ún. későbbi pék-kemence széjjel eresztette a tésztát. Egy kovászolásból rendszerint 4 nagy kenyér, 2 nagyobb és 4 kisebb cipó sült." Ahhoz tehát, hogy a fejedelem és környezete 30 kenyeret kapjon „ajándékba", kétmázsányi lisztet kellett kovászolni, s ezért volt szükség több „sütőasszonyra". Amikor pedig az átvonuló, vagy itt tartózkodó katonaság, hadak igényeit kellett kielégíteni, a város adott is, meg vásárolt is lisztet, utasított meg fizetett is sütőasszonyokat, hogy az elvárt szolgáltatásnak valamilyen módon eleget tudjon tenni a település épségére vigyázó, azt óvó városi elöljáróság. Bél Mátyás után a tánccal kapcsolatban is Benkő Sámuelt idéztük, s most ezt ismét tehetjük, hiszen a „Topographia oppidi Miskoltz ..." című 1782-ben megjelent munkájában több helyen is Miskolci képeslap a különlegességekről és piaci perecárusokról, 1902.