Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 7. (Miskolc, 2000)

AZ AVAS A VÁROSKÉPBEN

A Szinva és a Pece ágai az 1878-as „ nagy árvíz" előtt eltiltandó azokba (a patakokba) bár mit is belehányni, vagy hordani, sőt még árnyékszékeknek sem szabad abba lefolyást engedni." A polgármester jelentésbe foglalt tervezete két alapvető célt tűzött maga elé. Egyrészt célul tűzte a Szinva szabályozását, másrészt tervbe vette a víz lefolyását gátló malmok és egyéb építmények felszámolásán alapuló városrendezési koncepció kidolgozását. A Miskolcot 742 méter hosszúságban átszelő Szinva 37 méter esését két malom felszámolásával es gátjainak lebontásával megszüntették. 1881-re a meder bővítésével, partvédművek és támfalak kiépítésével befejeződtek a szabályozási és az egykor kanyargós, több ágra szakadt Szinva már csak az emlékezetben és az írásos dokumentumokban maradt fenn. házai is romokban hevertek. 1853-ban, majd 1855-ben a Szinva árvizeit jegyezték fel, s ezután következett az 1878. évi, „Miskolczot elpusztított nagy vihador", mint ahogyan a szörnyűségeket a ponyvairodalom egy korai, vásárokon terjesztett, s nagy példányszámban elfogyott terméke nevezte. Az árvíz szigorú rendelkezéseket kényszerített ki, amelyek végülis elvezettek az 1894-ben megfogalmazott, majd 1898-ban elfogadott első városrendezési tervhez. 1879-ben Soltész Nagy Kálmán polgármester a város közgyűlése elé „ellentmondást nem tűrő" javaslatot tett. Ez egybeesett a közvéleménnyel, amelynek hangulatát a félelem határozta meg. Követelték, hogy a „legszigorúbban