Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 7. (Miskolc, 2000)

AZ AVAS A VÁROSKÉPBEN

A Szinva és a Pece szabályozás után, a lefedett szakaszokkal, 1978. A mederrendezés és a malomárkok megszüntetése - főleg akkor, ha nem volt árvízveszély - a patak mellé települtek, vagy az olyan tulajdonosok ellenkezését váltották ki, akik házának fala egyben a Szinva-meder is volt. A századforduló után megjelent képeslapok, azt a látszatot (is) igyekeznek kelteni, hogy a kékre színezett, időnként zugokkal ellátott, nagyszerű, sőt művészi kivitelezésű hidakkal átívelt patak házfalak között folyik, s a házak ablakaiból a „velencei" látvány tűnik elő. A „látványterv", de sokkal inkább a biztonság megkívánta ezeknek a házaknak a fokozatos lebontását, s a patak mentén oldali sétáló-utcák kialakítását. A tiszta vizű Szinva melletti sétálóutca elképzelése a 19. század végén fogant elképzelés. A „Miskolc külső képe" című terjedelmes városstratégiai összefoglalóban olvassuk, hogy: „nem mulaszthatjuk el tervünkben a Szinva patak medrének szabályozására is kiterjeszkedni; igen melegen ajánljuk, hogy a patak szabaddá tétessék úgy, hogy mindkét partján vagy kocsiutak, vagy sétautak létesüljenek, egyes helyeken parkok és sétahelyek beillesztésével, mindennek daczára a költségesebb átalakítások mellőzésével..." A Szinva medrét ki kívántak kövezni, s mindkét ponton 10-10 méter széles utat terveztek kialakítani fásított sétahelyekkel. Ez a terv szinkronban volt az Avasrendezés elképzeléseivel, s azzal, hogy az Avasról így szerették volna láttatni az idegen turistával, látogatóval a várost, s a városon átfolyó, „megrendszabályozott Szinvát".