Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 7. (Miskolc, 2000)

AZ AVAS A VÁROSKÉPBEN

Meg nem valósult avasi álmok: a sikló, a szabadtéri színpad és a hősi emlékmű tervei „Száz év múlva tavaszra, sikló megy az Avasra". Ez a felirat díszelgett azon a miskolci képeslapon, amely az 1930-as évek elejétől több utánnyomást is megélt, s rajta az alagutakkal átmeg átfúrt Avas volt látható, s a felhőkarcolók éppúgy helyet kaptak, mint a helikopter-leszállópálya. A hétköznapok emberének közlekedését a sikló, majd később a drótkötélpálya volt hivatva megoldani. A gondolatot az Avas-rendező Bizottság 1928-ban vetette fel, s ebben fogalmazódott meg, hogy „a személyi közlekedés megoldására már készülőben van egy siklóterv, mely az Erzsébet térről, illetve az Avasra vezető lépcső bal oldalán építendő kiinduló-állomásról a toronyhoz vinné fel a közönséget. A sikló tervezete lehetővé tenné, hogy a téli időben építőanyagot szállítson fel a tetőre az avasi építkezésekhez." (Az építkezéseknél nyaralókra, a légzőszervi megbetegedéseket gyógyító szanatóriumra, s ami a legnagyobb területet igényelte az Avas Tapolca felé eső részén: orvosi egyetem épületegyüttesének a kialakítására gondoltak.) A siklótervvel az volt a gond - mint a későbbi tervezéseknél kiderült -, hogy kicsi a szállítókapacitása, építési költsége pedig az avasi utak áthidalása, a pincék és útbaeső lakóházak lebontása miatt sokkal nagyobb, mint egy kötélpályáé. A kötélpályával kapcsolatos utolsó elképzelés és terv 1963-ban született, ül. készült, kidolgozója pedig Hábel György MÁV-főmérnök volt. Az Avas északi lejtőjének terepviszonyait és beépítettségét figyelembe véve kétféle megoldásra tett - ma már várostörténeti, technikatörténeti kuriózumnak nevezhető - javaslatot. Az első megoldás szerint a Torony alj a utca elején lett volna az indító-, az új, tehát a mostani kilátótorony mellett, annak keleti oldalán pedig a fogadóállomás. A kötélpálya hossza 340 méter, a szintkülönbség a tervek szerint 82 méter volt. A kötélpálya nyomvonala az avasi harangtoronytól nyugati irányban 30 méter távolságra, a temető szélén haladt volna. A második elképzelés az indítóállomást a Reményi utcára tette, s ebben az esetben a fogadóállomás a kilátó nyugati oldalán, attól 50 méter távolságra került. A pálya hossza 100 méterrel rövidebb lett volna, a szintkülönbség pedig az első változattal megegyező. (Mindkét esetben 2-3 házat terveztek lebontani.) A kötélpálya tartóoszlopait 20 méter távolságra helyezték volna egymástól, s a nyitott ülőszékeket pedig a végtelen drótkötélen 10 méterenként. A tervező hasznossági számításai szerint a távolságot 7 perc alatt lehetett volna megtenni, s a nyári idényben 300.000 ember mozgását tudták volna kulturált körülmények között megoldani. A terv különlegessége, hogy az idegenforgalmi látványosságon, vonzerőn, s a szórakozási lehetőségen túl arra épített, hogy a bérházakkal teleépített Avasról - nyáron - az Avas vendégfogadásának fejlesztése érdekében - legalábbis ebben a témakörben - ez volt az utolsó kezdeményezés. A sikló vagy a drótkötélpálya gondolata nem valószínű, hogy egyszer újra felvetődik.