Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 7. (Miskolc, 2000)
AZ AVAS A VÁROSKÉPBEN
„Szabadtéri színpad az Avas-platón." Az 1930-as évek elejének előkészítő' munkája után számos más elképzeléshez vagy vágyálomhoz hasonlóan - 1934-ben nagyon komolyan foglalkoztak egy szabadtéri színpad kialakításával. Éveken keresztül folyt a reklám nélküli tervezőmunka, amelyben részt vett Márkus László, az akkori m. kir. Operaház európai hírű főrendezője. Az elképzelés az volt, hogy az avasi plató mögött elterülő arénaszerű terepen külön e célra írt magyar tárgyú színdarab előadására állandó társulatot szerveznének, s ez a társulat a nyári szezonban folyamatosan tartana előadásokat. A rendező három évtized után Miskolcon találta meg azt a színteret, amely elképzeléseinek maradéktalanul megfelelt. A plató mögötti terület alkalmas volt nagy tömegek mozgatására. A plató amfiteátrumszerű kiképzése - viszonylag kevés pénzből - lehetővé tette volna a nézők ezreinek elhelyezését. A miskolci szabadtéri játékok előkészítő bizottsága amellett foglalt állást, hogy a Buda halálát kell előadni, bemutatni az Avason. Később ez lekerült a napirendről, amelyben nem kis szerepe volt Móricz Zsigmondnak, aki megfogalmazta, hogy „Miskolcnak megvan a maga adottsága szabadtéri színpad felállítására, ez az Avas az ember kultúrájának ma már világhíres és szinte pótolhatatlan értékű lelőhelye." Móriczot ekkor már többéves kapcsolat fűzte a múzeum tudós munkatársaihoz, így elsősorban Leszih Andorhoz. Az 1920-as évek végétől tanulmányozta nemcsak az avasi lelőhelyek tárgyi emlékeit, hanem a Bükk alatti barlangokban az ősember kultúrájának maradványait. Adott volt az írói véna, az íróban benne élt az ősember témája, s nemcsak a szakértelme volt meg, hanem Miskolchoz való kötődése is. így született meg a város hivatalos felkérése. Ebben arra kérték az írót, hogy formálja színdarabbá az avasi ősember történetét úgy, hogy annak bemutatása 100-120 embernél, szereplőnél, statisztánál többet ne igényeljen. Hodobay Sándor polgármester levele sajnos nem követhető nyomon, azt viszont tudjuk, hogy 1934-ben nem készült el a szabadtéri színpad, 1935-ben nem rendezték meg a Miskolci Hetet, 1936-ban a Magyar Városok Országos Szövetsége közgyűlése, a Magyar íróhét (Miskolci Iróhét) és Országos Tüdőszakorvos Vándorgyűlés töltötte ki a hét fő programját, szabadtéri előadás nem volt. 1937-től pedig a háborús előkészületek, majd a háború miatt szünetelt a Miskolci Hét rendezvénysorozata. A szabadtéri színpad gondolata - mint néhány más, az Avassal kapcsolatos elképzelés csupán kultúrtörténeti érdekesség maradt. „Az avasi halászbástya". A nagy árvíz fél évszázados évfordulóján, a Szent Anna tér Diósgyőr felé eső részén állították fel Gárdos Aladár napjainkban is látható emlékművét. A művész más alkotásokkal is kötődött a városhoz, így érhető, hogy felkérték egy régi álom megvalósítására: az első világháborús emlékmű elkészítésére. Nagy feltűnést és szakmai vitát kiváltó elképzelése éveken keresztül foglalkoztatta a közvéleményt. Gárdos egyébként régóta foglalkozott az elképzeléssel, számos tervet vetett papírra, csak sajnálhatjuk, hogy ezek elkallódtak, megsemmisültek. Terve az volt, hogy „az Avas első részét, amely az Erzsébet térre nyílik, bástyaszerűen kell kiképezni, hasonlatosan a budai Halászbástyához... A bástyaszerű kiképzés természetesen maga után vonja a szép és tágas terraszok megteremtését is. Ez a bástyázás és terraszolás nyomban a hegy lábánál kezdődik. Feljebb menve a hegy oldalán messziről láthatóan helyezzük el a
