Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 7. (Miskolc, 2000)
AZ AVAS A VÁROSKÉPBEN
akvarelljein nagy szeretettel örökítette meg az Avas egyes részeit, útjait, pincéit, de a város régi házait, utcaképeit is. Az egykori 18-20. számú telkek összevonásával készült Árva Pál jeles miskolci építész háza. A 16. számot a két háború közötti cím- és névtárak Fleischer-háznak nevezik. Ez a napjainkban is létező, nyers tégla homlokzatú, környezetbe nem illő tetőtér-beépítéssel ellátott földszintes lakóház Palóczy László szülőháza. 1997-ben Szalóczi Katalin készített interjút az ott lakókkal, mert felvetődött a szükségessége annak, hogy a síremlékhez néhány száz méterre álló szülőházat a miskolciak jobban ismernék, ha emléktáblával jelölnénk meg. „...a Papszeri Palóczy-házon semmi jelzés nem utal arra, hogy itt lakott volna a város nagy szülöttje. Az épület ma több család otthona, a legrégibb lakó özvegy Kiss Jánosné - a közelmúltban elhunyt Béres Ferenc énekes unokatestvére, mint azt még a bemutatkozáskor közölte -, aki férjével 1955-ben költözött be a házfelügyelői traktusba. Később a sors úgy hozta, hogy több lakrészt is »megörököltek«, majd hozzá is toldott a család a ház hátsó részéhez egy szobát. Jelenleg az egyik unokájával él az immár saját tulajdonú háromszobás lakásban." A cikk további részéből kitűnik, hogy ismeri Palóczy-történetét, sőt azt is megmutatta melyik szobában és hol született. Hasonlóképpen elmondta a Fleischer-család történetét, akik tiszapolgáriak voltak, s jobbára a telet töltötték a telek mindkét oldalán beépített, kétszárnyú lakásban. (A tábla elhelyezése nemcsak technikai probléma, hanem a tulajdonosok hozzájárulást is igényelné.) Az avasi református egyházközség egyemeletes épülettömbje a Papszer 14. szám alatt legalább annyira érdemel figyelmet, mint a Papszer elején az egykori ún. Gyémánt-internátus, amely az 1920-as éveket idézi (a Stimm- és Bloch „tervezőpáros" munkáját dicsérve.) A Torony alj a 21-23-25-27. számú házak külső formája és funkciója is változott, történetük viszont az Avas egykori hangulatának elválaszthatatlan része. Figyelmet érdemlő - új házak - kihagyása után jutunk el az 1996-ban felújított Jézus kútjához, amely legendás története több évszázadot ível át. A Jézus kútjánál, Jézus kútja felett megjelölésekkel 1670-ben, 1680-ban, majd 1702-ben találkozunk. A megjelölés előfordulása szerint a kutat mint víznyerő helyet, másrészt mint helymeghatározásra alkalmas objektumot 17. századinak vagy korábbi eredetűnek kell gondolnunk. Az adatok a 18. században megsokasodnak. 1702-ben a Papszer felett, a „Jézus kútjánál" és a kút környékén 558 pincét írtak össze. Később a Jézus kútja melletti városi, majd uradalmi korcsmáról szólnak a feljegyzések. Ilyen értelemben találkozunk vele 1745-ben, 1767-ben, 1775ben és 1783-ban. Az 1832-33-as uradalmi összeírás a korcsmát már nem említi, de a kút létezik. Vizét századunkban is gyógyvíznek tartották a Toronyalja utca környékének lakói. Pontos helye a mai számozás szerint a Toronyalja u. 79. szám előtt, az Avas oldalában volt. 1912-ben kulcsot kellett váltani hozzá azoknak, akik használni akarták. Ez a rendszer hosszú évekig megmaradt, ezzel igyekeztek a víz tisztaságát megóvni. Megay Géza muzeológus 1957-es gyűjtése során az azt megelőző évtizedekből jegyzett fel adatokat. Eszerint 1909-ben felújították a kutat, új gyűrűket helyeztek el a földben. Hogy hozzáférhessenek, a régi nagy kövekből összeállított kútfalazatot is szét kellett bontani. Az emlékezet szerint az egyik kövön bevésve a következő szöveget találták: „vár(k)övek vízmestere", s mellette név is volt, ami akkor már vagy nem volt teljesen olvasható, vagy a történet elbeszélői már nem em-