Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 7. (Miskolc, 2000)

AZ AVAS A VÁROSKÉPBEN

Megtartandó emlékeket és feledendő múltat idéző egykori és mai alkotások, építmények Miként az avasi temetőben minden síremléknek, a tufába vájt valamennyi pincének van üzenete, ugyanúgy üzenetet hordoznak az Avas egykori-mai házai. Az ottélők, pontosabban az egykor ott éltek történetei nélkülözhetetlen részei a várostörténetnek. így a Mindszent tér 2. számú - a környéken legnagyobb alapterületű - műemlék ház falán tábla hirdeti, hogy itt dolgoznak a Városi Könyvtár központjának munkatársai, itt működik a Szabó Lőrinc fiókkönyvtár, s a földszinten megtalálja a látogató a Lévay József könyvtárat, amelynek teljes anyaga muzeális gyűjtemény. A könyvtár közismert, az épületről és felújításáról számos munkafotó került a levéltárba, de az egykori tulajdonosról alig-alig került át valami a köztudatba. Az viszont megnyugtató, hogy egyre kevesebben kötik az épületet legutóbbi „civil" használójához, a „Doleschall-ház" elnevezés az indokolt, s szerencsés lenne szélesebb körű ismerete, az elnevezés használata is. A névadó Doleschall Gábor Miskolc jeles „orvosdoktora" volt, aki 1813-ban Losoncon született, 1840-ben szerzett diplomát, majd 1843-ban gyakorló orvosként telepedett le Miskolcon. Közel fél évszázad kötötte városunkhoz, 1891-ben halt meg de (még) nem lehet tudni melyik temetőnkben nyugszik. A szabadságharc idején a 22-ik honvéd-zászlóaljban főorvosként szolgált, amelyről számot ad önéletrajzi írásában, de nem beszél arról a kapcsolatról, amely Görgey tábornok és közte kialakult. 1841-től számos orvosi írása-tanulmánya jelent meg, s 1882-ben Miskolcon látott napvilágot „Életem, eszményiem és negyvenhét éves orvosi gyakorlatom" című különleges értékű korrajza. Mint orvos Miskolcon minden társaságot, minden „fontos" személyt ismert, de az ő családi életét jótékony homály borítja. A „tekintélyes vármegye szónokai" közé számított, s már közel járt 80. évéhez, amikor a következőket írták róla: „Valóban az ő alakjával is úgy leszünk talán nemsokára, mint szónoklataival. Elmosódik közöttünk. Pedig kár egy ilyen emberért. Rendkívüli ismeretekkel és tehetséggel megáldott ember, melyeket ily késő korban is bámulatosan meg tudott őrizni. Aztán mindenek felett kitűnő orvos, nagy tudománnyal, kimeríthetetlen tapasztalattal." Egykori lakása - a mai könyvtár - nagy társasági élet színtere volt, hiszen egyetlen leánya erősen vonzódott a színjátszáshoz, s a politikai közélethez is. A miskolci színészet évszázados múltjára, s közötte Déryné halálára visszaemlékező Rozsnyay Kálmán erről a következőket jegyezte fel: „Jó szerencsém összehozott Xántusné nagyasszonnyommal, akinek úri portája, mint réges-régen apjauráé, a híres és nagyműveltségű doktoré, centruma volt a város művészi életének, s aki ősmerte a csodálatos művésznőt, hiszen sokat fordult meg hajdanán náluk is." Rozsnyay itt Dérynéről beszél, akit Xántusné Doleschall Gabriella gyakran meglátogatott, s ugyanezt tette akkor is, amikor 1872. szeptember 29-én az „öreg asszonyságának nevezett Déryné meghalt. Erre a „találkozásra" Xántusné így emlékezett: „...itt a