Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 7. (Miskolc, 2000)

AZ AVAS A VÁROSKÉPBEN

konyha padlóján feküdt a koporsója, csak úgy a puszta földön. Benne hitvány forgácson a holttest, kopott, gyatra, kizöldült krinolin félében. A nyakán finom, stikkelt, kikolmizott tüllanglais kendő, ami a legfőbb fényűzése volt élete utolsó napjáig... Keserves, nyomorúságos esztendők voltak azok, az utolsók." A Miskolcon szeretve tisztelt Doleschall Gabriella „műkedvelőként" színpadra is lépett, míg házassága el nem vitte - egy időre - szülővárosától. Férje Xantus János világutazó és etnográfus lett, aki „a magyar alkotó géniusz megszemélyesítői sorában előkelő helyet foglal el." Az 1825-ben született, s 1894-ben meghalt tudós nevét ma Győrben múzeum őrzi. Sokszor megfordult Miskolcon, részt vett a szabadságharcban, fogságba is került, ahonnan 1850-ben engedték szabadon. Nem tudjuk, hogy önként vállalt száműzetésekor már házastársak voltak-e vagy csak hazatérte után házasodtak össze. Témánk szempontjából ez nem is igazán fontos, csupán érdekességként említem meg, hogy külföldi utazásai-hányattatása során húszezernyi állatot juttatott el Budapestre. Hazatérte után előbb a botanikus kert, majd a budapesti állatkert igazgatója lett. Ebben a státusában a magyar kormány kiküldte Kelet-Ázsiába és a Szunda-szigetek felkutatására. Utazása végeztével a Nemzeti Múzeum etnográfiai osztályának vezetője, s a Magyar Néprajzi Társaság elnöke lett. Amikor 69 éves korában meghalt, felesége a legnagyobb nyomorba került, s visszaköltözött Miskolcra. A tudós és gyakorta távollévő férj mellett Doleschall Gabriella különleges politikai „közéletet" élt. Mint a korabeli fiatalok közül sokan, ő is - egy társaság tagjaként - meglátogatta turini száműzetésében Kossuth Lajost. 1889-ben így kötött egy életre szóló barátságot Ruttkayné Kossuth Lujzával, aki önzetlenül követte bátyját a száműzetésbe. A két hölgy rendszeresen levelezett egymással, de ennek a vélhetőleg nagy értékű anyagnak csak töredékei maradtak fenn. Az egyik levélből egy tervezett látogatás körvonalai bontakoznak ki. (Azt nem tudjuk, hogy ez a találkozó Budapesten vagy Miskolcon történt volna.) A levelezés még egy tervezett látogatásról szól, arról hogy Doleschall Gabriella utazik Turinba. Erre nem került sor, mert 1894. március 20án Kossuth Lajos meghalt. Amikor 1898-ban sor került Kossuth Lajos szobrának leleplezésére nemcsak a helyi, hanem az országos politikai és közélet számos kiemelkedő személyisége eljött. Természetesen itt volt Herman Ottó, feleségével Borosnyay Kamillával, Ruttkaynét pedig elkísérte Kossuth Lajos, fia, Ferenc is. A korabeli sajtó szerint Kossuth Lujzát, az „ősz matrónát" fogadta Xantusné Doleschall Gabriella is. (Kapcsolatuk további sorsának alakulása minden bizonnyal rejt még számos érdekességet, kuriózumot.) Miskolc 1910-ben megjelent utcanévtára és címjegyzéke ezt a hatalmas sarokházat (akkor Mindszent u. 18.) Doleschall Gabriella nevén tünteti fel. Nem tudjuk mikor, milyen körülmények között kényszerült a szülői lak eladására. 1921ben a Reggeli Hírlap jelentette meg róla a következő hírt. „Xantusné Doleschall Gabriella, az egész város évtizedek óta kedves Gábris nénije aki önhibáján kívül szánandó anyagi körülmények közé került matróna korára - trafikengedélyt kapott a pénzügyminisztertől és visszatért Miskolczra. Gábris néni leánya Doleschall Gábornak, Miskolcz város egykori főorvosának. Özvegye a világhírű tudósnak, Xantus Jánosnak, a m. kir. tudományos Akadémia volt tagjának. A régi Miskolc kultúrtörténetének tudója, ismerője,