Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 6. (Miskolc, 1999)
100 ÉVES A MÚZEUM
sét Demes (Béla) után Áj us (Ferenc) vette át, de Gálffy Imre naponta bejár »tanacsot adni«, vele többször beszélgettem azóta, már kétszer volt a múzeumban is." Gálffy Imre a múzeumi egyesület elnökének, az 1940-ben elhunyt Gálffy Ignácnak a fia, aki 1944-1949 között volt Miskolc polgármestere, s mindvégig a múzeum segítőkész támogatója. 1944. december 12-én, amikor Leszih Andor a mai Kishunyad utca végén lévő lakásából bement a múzeumba, azt tapasztalta, hogy „a könyvtár négy ajtaja volt felfeszítve és három kis szekrény ajtaja, az emeleten a régiségtár két termében leverték nyolc szekrény huszonkét nagy üvegtábláját. Összeszámoltuk a november 9-i bombatámadás (a polgáregylet telke mellé esett egy bomba), a november 17-i hídrobbanás és a november végén történt ágyúzás (a múzeum mellett a Szinva mederbe és a szemközti ház végére esett három-négy gránát) alkalmával betört ablakokat. 403 tábla tört be. December 8-án a front Sajókeresztúrnál volt. Az ágyúzás jól behallatszott ide. A polgármester Gálffy Imre, az alispán Bónis (Bertalan) árv.(aszéki) elnök lett. Miskolcon újság jelent meg Szabad Magyarország címen. A szerkesztője Vajda Gábor fiatalember többször volt a múzeumban nálam. Könyveket keresett. (A lapból december 31-ig 6 szám jelent meg, 12 szám január óta naponta.) Mindig több a karszallagos ember, város, megye, posta, vasút, mókán, rendőrség stb. Én is hordom a városi karszallagot, orosz bélyegzésű igazolványunk is van." Az 1920-1930-as években feltűnt a múzeumban egy Katona Zoltán névre hallgató fiatalember. Hivatalosan sohasem említették a munkatársak között, viszont számos, figyelemreméltó, néprajzi és várostörténeti írása jelent meg a napilapokban. Aztán nyomtalanul eltűnt. Leszih Andor naplójában bukkanunk rá úgy, hogy pl. december 11-én járt a múzeumban. „Katona Zoli volt a múzeumba megnézni a múzeum őrzésére kijelölt Mókán őrt. Ő is Mókán parancsnok." (Később azt írja, hogy Mezőkövesdre került járási főszolgabírának, s a múzeumban többet nem találkoztak vele.) A városban állomásozó szovjet tisztek (egy csoportja) a múzeumban ünnepelte Sztálin december 21-ei születésnapját. Erről a következőket jegyezte fel: „Ma reggel jött fel Gáspár Misi, hogy az oroszok 3 emeleti termet kérnek azonnal kiüríteni, mert ma Sztálin neve napja (sic!) ott ünnepség, lakoma, s tánc lesz. Szerencsére kevés tárgy (régi bútorok, képek, zsidó vagyontárgyak) volt ott. Katonákat is adtak, hogy kiürítsük, de eleget kellett így is dolgozni, cipekedni. Egy teremben széksorok az ünnepségre, egyben 9 könyvtári asztal a vacsorához. A könytári olvasó teremben egy nagy tűzhelyet tettek be és a szakácsok rögtön meg is kezdték a főzést. Egy óra után szuronyőrség jött, s engem sürgősen haza tessékeltek. Délelőtt egy intelligens építész mérnöki tiszt nézte végig a raktárakat, s az emeleti üres termeket, s kért, hogy ismertessem meg a miskolci tervező építészekkel." A tisztek bálja reggel 5-ig tartott, kárt nem tettek, de Gáspár Mihályt nem engedték ki az épületből, az időközben pedig „megkerült" Megay Gézát, aki a városházán dolgozott, a munka után nem engedték be az épületbe. 1945. január l-jén jegyezte naplójába Leszih Andor a következőket: „Reggel a múzeumot néztem végig, mint minden nap szoktam. Az év végén, illetve az új év elején azonban ez egyúttal számotvetés a múlttal, és tervezés a jövőt illetőleg. Bizony most sokszor elszorult a szívem a
