Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 6. (Miskolc, 1999)
50 ÉVES A MISKOLCI EGYETEM
Ezzel szemben az első tanév 1949-1950-ben különös módon indult és fejeződött be. Terplán Zénó 1956-ban erről a következőket írta: „Az első tanév a mai Földes Ferenc Gimnáziumban zajlott le és diákszállóként a volt Pannónia szálloda, továbbá a volt minorita rendház szolgált. Egy év múlva ez a hely szűknek bizonyult, úgyhogy a volt zsidó kórház (ma: Szentpály István Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző és Szakközépiskola, Csengey G. u. 4. sz.) és a Déryné utcai volt általános iskola (ma: CIB Bank Rt. Déryné u. 11. szám) szolgált további tanulmányi épületként, diákotthonként pedig egy új, középiskolások számára készült diákotthont lehetett használatba venni. (Ez a villamosipari technikum 1949-1950-ben épült kollégiuma volt, a „Petőfi" kollégium a mai Bajcsy-Zsilinszky utcán.) Mivel 1950 tavaszán a Csermőke és Ruzsin völgyében a Dudujka domb mellett az új egyetem építése is megkezdődött, ez 1952 őszére olyan állapotba került, hogy a hosszú rajztermi szárny elfoglalható lett. A harmadik, az 1951-1952-i tanévben az oktatás tehát két helyen kezdődött meg, az ideiglenes városi épületekben (zsidó kórház nélkül) és az új épületben. Mivel az új egyetem mellett épült diákszállók még nem voltak készen, mind a hallgatóságot, mind pedig az oktató személyzetet külön ki kellett a helyszínre szállítani. A hallgatókat a Selyemrétről a Miskolc-Diósgyőr viszonylatú vasút, míg az oktatókat külön óránként közlekedő autóbuszjárat vitte az új egyetemre. Az 1952-1953-as tanévtől kezdve az egész egyetem az új épületekbe költözött és ugyanekkor költözött át Sopronból a Kohómérnöki Kar összes szaktanszéke. ... 1952 őszétől tehát a miskolci egyetem az újonnan épített épületeiben működik és azóta belső szervezetében alig állt be változás." A város és az egyetem kapcsolatát bemutató tanulmányában Terplán Zénó alapproblémákra világított rá. így 1949-ben megígérték, hogy az egyetemen tanári lakásokat is építenek. Mint utóbb kiderül, az első építési tervben ez még szerepelt, de 1952-1953-ban végleg lekerült napirendről, tehát ennek ismeretében írta, hogy: „egyetlen épület sem épült még fel". A főépület oldalszárnya, a főhomlokzat és a műhelycsarnokok már a második ötéves terv beruházásaként szerepeltek. (Akkor még nem gondolta senki, hogy a történelem beleszól a tervezésbe, hiszen a második ötéves terv csak 1961-ben indult, s ezt megelőzte az 1958-1960 közötti második hároméves terv. Az 1955-1958 közötti évek „kimaradtak" a magyar tervgazdálkodás rendszeréből.) A szerző arra is rávilágított, hogy a tervekkel ellentétben a Bánya- és Földmérnöki Kar szaktanszékei még mindig nem költöztek át. Az egyetemi tervmódosítások úgy történtek és az építkezések úgy folytatódtak, hogy az 1952-1953-as tanévtől a hallgatók is kint laktak, az oktatás is kint folyt, az oktatói kar pedig buszszal vagy vonattal, nap mint nap kijárt munkahelyére. * * * Az „egyetemváros" mai alaprajzi elrendezésének legfontosabb dokumentuma a Janáky István nevéhez kötődő 1949-ben készített koncepció, amelyet az építkezés közben módosítottak 1952-re, majd 1952 végén a Magyar Építőművészek Szövetségének terv-vitája ezt is módosítva elfogadta a harmadik tervet. Ez szintén nem valósult meg, de a korszakra jellemző különleges „építészeti képződmény", amely megérdemli a bemutatást.
