Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 6. (Miskolc, 1999)

50 ÉVES A MISKOLCI EGYETEM

épület, s az épületsor északi és déli szárnya (tan­székek), valamint a kollégium-épületek megvál­toztathatatlan külsővel álltak. A módosító javas­latok között Szőke Andor a tájba illeszkedésről, míg Pázmándi István az építmények motívumai­nak borsodi jellegéről szólt. Szőke Andor szerint a helyszín, bár Miskolc közvetlen közelségében van, „nem mutat sem városi, sem külvárosi jelle­get, de annak ellenére, hogy a Bükk hegység lá­bánál fekszik, hegyvidéki képe sincs. ... A való­ságban alacsony dombok a tájnak hegyvidéki ka­raktert nem adnak. Ez nem azt jelenti, hogy a hely csúnya, vagy rossz, sőt a rossz úton néhány kilométerrel távolabb az ország egyik legszebb fürdőhelyére, Tapolcára lehet eljutni. Itt 50 évvel ezelőtt mocsár volt, ma az ország legszebb gyógy­helyeinek egyike. Az egyetemi épület helyszín­rajzához közel, egyik oldalon a Bükk hegység, másik oldalon Miskolc város terül el és e kettő között bizonyos mértékig karakter nélküli kör­nyezetben van az, amit ma Miskolcon »egyetemi varosnak« neveznek. Az építkezés műszaki fel­tételei nyomán olyan tervek készítése szükséges, melyek az egyetemi város építményeinek egy­részt a Bükk hegység, másrészt Miskolc-Tapol­cába, végül Miskolc városába való szerves be­kapcsolását teszik lehetővé." A helyszín hatását fokozná, ha Tapolca parkjellegű kiképzését az egyetemi tömb nyugati széléig kihoznák, más­részt az egyetemet és a várost laza beépítéssel összekapcsolnák. Összességében a szakértő a helykijelölést a továbbépítés lehetőségeinek ki­használásával nagyon jónak, szinte ideálisnak minősítette. Az alapvető tájrendezést, mint nél­külözhetetlen „kelléket" a következőkben fogal­mazta meg: „gondoskodni kell, hogy ne nagy ke­rülővel bevezető keskeny út, hanem az egyetemi főépület tengelyében, széles, a forgalmi szem­pontokat mindenben kielégítő elsőrendű, esetleg két vagy négy jegenye-sorral szegélyezett, a ma­gyar táj hangulatát megteremtő főútvonal léte­süljön. A hatalmas élményt jelentő épülettömeg­nek helyes előkészítését minden körülmények között meg kell teremteni." Mielőtt az egyetemi építkezés első, majd módosított második és harmadik tervét megis­mernénk, még egy szakértői vélemény idézése kívánkozik ide. Pázmándi István építész-tervező az egész építmény borsodi „hangulatát", jellegét emelte ki. (Természetesen tudjuk, hogy ezek a felemlített architekturális elemek nem voltak meghatározó részei a korábbi városépítészetnek, legalábbis nem jobban, mint Magyarország bár­mely más városában.) „A borsodi népépítészet ­hangsúlyozta Pázmándi -, egyéb kisebb tömegű épületek, a miskolci városi régi architektúrák, mint például a megyeház, a tanácsháza és egyéb kisebb polgári épületek belseje, két jellemző mo­tívumot mutat: az egyik az oszop, a másik az ár­kád, vagy ahogy nevezni szokták, a tornác. A vi­ta tárgyát képező építmény főépületén megmu­tatkozik a táji jelleg, mint ami a borsod-miskolci épületeknél, mint folyton ismétlődő motívum jelentkezik - a feladat méreteinek megfelelő mértékekben -, itt is megtalálható." Az építkezés helyszíne tehát adott volt, a megvalósulás elhúzódott, mert az épületek stílu­sa, külső megjelenése (illetve az azzal kapcsola­tos elvárások) változtak a politikai elvárásoknak, a politikai stílus „hullámzásának" megfelelően. * * * A Miskolci Egyetem építésének terveit Janáky István (1901-1966) készítette, s a kivitele­zési munkákra pedig 1950 május elejétől került

Next

/
Thumbnails
Contents