Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 6. (Miskolc, 1999)
50 ÉVES A MISKOLCI EGYETEM
sor. 1950-1952 között folytak az első' terv-változat építési munkálatai, majd 1952 decemberében a Magyar Építőművészek Szövetsége megtárgyalta a „bővített és javított" változatot, s döntés született egy harmadik terv megvalósítására. Az építkezés zöme 1954-re befejeződött. Az első ötéves terv végére a tervezett épületek kb. 2/3-ad része készült el. 1962-ben új fejlesztési tervek készültek, s ennek eredménye az 1969-ig terjedő fejlesztésiépítési időszak. Ezt követően másfél évtized múlva került sor új egyetemi nagy beruházásra. 1984-ben megvalósult a jogi kar épülete, 1986ban pedig az új aula. Ujabb építkezésre (építkezésekre) az 50. évforduló után, - várhatóan 2000-2001-ben, már az integrációs tervek kapcsán kerül(het) sor. A miskolci egyetem építését így többféle tervváltozat, s eddig három, jól körvonalazható építési periódus jellemzi. Legizgalmasabbnak az 1950-es évek tűnnek, amikor közel egy időben három tervváltozat született, s fő kérdés a szocialista-realizmus építészeti megjelenítése volt. Külön „minősítette" az építkezést, hogy az egyetem 1952-ben felvette Rákosi Mátyás nevét. A tervek vitájának hangulatát 1952 decemberében így eleve meghatározta, hogy „a Rákosi Mátyásról elnevezett Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem hazánk legnagyobb kultúrintézménye, hazánk gazdasági és politikai irányvonalának, jövőbe nézésének legjellegzetesebb kifejezője." A tervezők valóban szenvedtek, hiszen 1951-ben az MDP II. Kongresszusán Révai József megfogalmazta az építészet számára is követendő utat, amely a magyar klasszicizmus elemeinek felhasználásával egy új építészeti stílus megfogalmazását, kialakítását és elterjesztését, a szocialista realizmus érvényre juttatását jelentette. A szocialista realizmust az egyetem új főépületének tömegalakításában már láttatni kellett, s ez megakasztotta egy ideig a gyakorlati munkát. „Ha nem legnagyobb alkotásaink egyikéről, nem a Rákosi Mátyás egyetemről lenne szó - fogalmaztak a tervezők - nem lennénk talán ennyire nagyigényűek. A lendület és az erő hiányát - tekintettel az óriási jelentőségre, tekintettel a korra, melyben építünk - feltétlenül ki kell küszöbölni." Alábbiakban a magyarországi szocreál építészet kiemelkedő példáját, a miskolci egyetem építésének első nagy korszakát követhetjük nyomon a tervdokumentációk (alap- és homlokzati rajzok), az építőművészek vitája, a korabeli miskolci sajtó, s természetesen azok megítélése alapján, akik ebben az időszakban az egyetem vezetői, tanárai és hallgatói voltak. * * * A műszaki egyetem építésének munkálatai 1950. május 2-án kezdődtek el. A földmunkák a terep előkészítésével, a csőfolyosók, szivárgók kiépítésével, egyáltalán a „víztelenítéssel" indultak. A Dudujka-völgyben a tapolcaihoz hasonló gyógyvíz-források működtek, ezek „lefolyását", s egyáltalán a talajvízszint csővezetését kellett elérni. A „Dudujka gyógyforrás" vizét a 20. század első évtizedeiben palackozták is, de a vállalkozás néhány év után megbukott. A források egyébként, ha nem is meghatározták, de lényegesen befolyásolták az építés menetét. A visszaemlékezések szerint a O és Bi tanulmányi épületek folytatása azért nem történt meg, mert félő volt, hogy az épületsor egyszerűen „szétszakad". A tanulmányi épületeket nyugati irányból szemlélve, valóban az a befejezetlenség érzetét kelti, hiszen déli irányban hiányzik egy, a G-e s szárnyhoz