Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 6. (Miskolc, 1999)

100 ÉVES A MÚZEUM

tett múzeum a közművelődési tevékenységből a tudományos kutatómunka irányába tolódik el. („Munkatársaink 1983-ban több mint 60 monográfiát, tanulmányt és kisebb közleményt készítettek, amelyek országos kiadóknál, országos és helyi szakfolyóiratokban láttak és látnak napvilágot.") Nem kerül egyetlen beszámolóba sem, de már érzékelhető: túlméretezett a megyei szervezet is, nem lehet kiállításokkal, tárgyi anyaggal és főleg pénzzel bírni a gomba módra szaporodó új intézményeket. 1973-ban még csak 5 intézmény tartozott a megyei szervezethez, egy évtized múlva, 1983-ban pedig már 23 intézménye volt a múzeumnak. (1990-ben, amikor Szabadfalvi József nyugállományba vonulása után Veres László személyében új igazgatója lett a múzeumnak, már 29 intézményről, az ebben dolgozó közel 100 főfoglalkozású munkatársról adhatott számot, akik közel 400.000 egyedileg nyilvántartott tárgy és dokumentum raktározásáról, állagmegóvásáról, kiállításokon történő bemutatásáról és tudományos feldolgozásáról gondoskodtak.) A rendszerváltozás ilyen állapotban találta a múzeumi szervezetet, s az ipari szerkezetváltás problémáit megoldani képtelen, válságövezetté alakuló térségben átértékelődött a múzeum korábbi évtizedben végzett közművelődési-kiállításrendezői-propaganda tevékenysége. 1990-1998 között a piacgazdaság keretei között alapvető változáson ment át a múzeumi szervezet egésze, s ezen belül a közművelődési tevékenysége is. Megváltozott a finanszírozás rendszere, a szakmai-tudományos elképzelések megvalósításában mind hangsúlyosabb szerepet kap a szponzori tevékenység, vagy a különféle pályázatokon való sikeres szereplés. Az eltelt szűk évtizedben a megyei múzeumi szervezet intézményeinek száma 29-ről 19-re csökkent, de „az év során az intézményhálózat szűkülésére, vagy stabilizálódására lehet számítani" - fogalmaz az 1998. évi munkaterv, mintegy kizárva a gyarapodás, hálózatfejlesztés lehetőségét. A közművelődés - amely az intézmény működésének látványos oldalát mutatta - mára kiiktatódott az évi tervezés fontosabb feladatai sorából. Az 1970-es években a múzeumi munkában elsődleges, mert társadalmi szinten elvárt volt a közművelődés, most (1998-1999-ben) az „elsődleges közművelődési cél" jelenik meg, amely a „kultúrált, sokoldalú szolgáltatásiban ölt testet. Már nincsen több tucat kiállítás, katalógus, leporelló és plakát, hanem a múzeum, „megfelelő tájékoztatást, tárlatvezetést, kiadványokat, kiállításvezetőt" nyújt látogatóinak. A kiállítások rendkívül pénzigényesek, s ez arra kényszeríti a múzeumot, hogy azokat jeles alkalmakhoz, vagy különleges műtárgy-együttesekhez kötve minél tovább tartsa nyitva az érdeklődő látogatók előtt. Erre főleg 1996-tól láttunk a Papszeren és a központi épületben is példákat. („Maria Regina Pacis - Mária, a béke királynője", előtte az „Őseinket felhozád . . ." című országos kiállítások a központi épületben.) Valószínű ugyanez folytatódik az idén is, amikor a múzeum 100 éves történetére emlékezve kiállítás nyílik a Görgey utcai központi épületben.) * * * Az 1973-tól átalakuló intézményrendszer másik, de maradandóbb, tartósabb eleme az egyéni tudományos tevékenység, s annak az intézményi koordinálása volt, amely szűk évtizeden belül országosan kiemelt kutatóhellyé tette a Herman Ottó Múzeumot. Ez az elismerés, ez a rang egybeesik az új épületbe költözködéssel,