Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 6. (Miskolc, 1999)

100 ÉVES A MÚZEUM

azzal a szakmai felkészültséggel, amelyet akkor az öt szakmai osztályon dolgozó 16 tudományos kutató, muzeológus képviselt. Az intézmény költözködése után - lényegesen jobb munkakörülmények között - folytatódott az intézmény szakemberekkel való feltöltése. Természetesen voltak távozó kollégák, de ez nem számarányukban volt észrevehető, hanem kutatott témáikat, emberi mentalitásukat tekintve jelentett érzékeny „hiányt". A „régiek" közül 1979-ban távozott Bodó Sándor, de néprajzosként érkezett Hankóczi Gyula, a képzőművészeti osztályon kapott státust Kishonthy Zsolt, a régészeti kutatásokat-ásatásokat erősítette Lovász Emese, a természettudományi tárba minerológusként még szintén 1980-ban Szakáll Sándor kapott állást. 1981-ben a néprajzi osztályra került Cseri Miklós, a képzőművészeti osztályra Goda Gertrúd, a régészeti osztályra Koós Judit, 1982ben a történeti osztályra Németh Györgyi, a néprajzi osztályra pedig Tóth Judit. Ez a nagy létszámú szakember növekedés a tudományos munka, eredmények mennyiségében és minőségében is megmutatkozott. Ennek érzékeltetésére álljon itt néhány adat, amely a múzeum által készített, s az 1981-1985 közötti időszak szakmai munkát értékelő beszámolójából származik. „A tudományos munkatársak az elmúlt öt év alatt több mint 400 könyvet, tanulmányt, ismeretterjesztő írást készítettek, amelyeket hazai kiadók, illetve intézmények jelentettek meg, illetve megyei, országos, külföldi szaklapokban, folyóiratokban láttak napvilágot." A régészeknél olyan átfogó kutatási programok folytak, mint a nemzetségfői és ispánsági központok kutatása, a kelta leletek corpusa, vagy a honfoglalási leletek corpusa. A történészeknél elkezdődött az észak-magyarországi manufaktúrák kutatása, készült a történelmi emlékhelyek katasztere, s múzeumtörténeti kutatások folytak, amelyek elsősorban a névadó emlékeinek gyűjtését, sokoldalú munkásságának feltárását célozták. Az iparművészeti kutatások elsősorban az egyházművészeti, főleg ortodox emlékek gyűjtésére és feldolgozására irányultak. A képzőművészeti osztályon művészek élettörténetei (Imreh Zsigmond, Mokri Mészáros Dezső, Munkácsy Mihály, Szinyey Merse Pál) készültek, s folytak a munkálatok a miskolci művésztelep és a Grafikai Biennálék történetének feldolgozására. A néprajzosok a megye népművészetének monografikus feldolgozását, a Bükk hegység lakosságának néprajzi vizsgálatát végezték, de programterv készült a nemzetiségi települések kutatására is. A természettudósok a megye természeti értékeinek felgyüjtésén és bemutatásán, illetve a Tokajihegység ásványlelőhelyeinek feltérképezésén dolgoztak. Az eltelt évtized bizonyította, hogy ezek a kutatások nemcsak belső munkálatként voltak hasznosak, hiszen többségük azóta kötetekben, monografikus feldolgozásban megjelent. A múzeum kezdettől fogva fórumot biztosított munkatársai tudományos publikációinak megjelentetésére. A miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei és a Herman Ottó Múzeum Évkönyvei rendszeresen megjelentek. 1975-ben sorozat indult Borsodi Kismonográfiák címen, amelynek 1992-ig 37 kötete jelent meg. „A Miskolci Herman Ottó Múzeum Néprajzi kiadványai" című sorozat 1988-ban a XII. kötetéig jutott el. 1980-ban Documentatio Borsodiensis címen forrásközlő sorozat is útjára indult, amelynek VII. kötete 1987-ben jelent meg. A „Miskolc város történetének dokumentumai" sorozatban 1990-ben és 1992-ben jelentek meg kötetek. Sorozat indult 1983-ban a Vizuális nevelés műhelyei,