Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 6. (Miskolc, 1999)

100 ÉVES A MÚZEUM

SAÁD ANDOR (Liptóújvár, 1904 - Miskolc, 1977) Saád Andor gyakorló, majd nyugállományú orvosként, főorvosként a múzeum „mindenese" volt, szakmai és emberi értelemben egyaránt. Foglalkozott ősrégészeti, történeti és néprajzi kutatásokkal, mindhárom témakörben jelentek meg tudományos dolgozatai. Akik még ismerhettük, tudjuk, szellemi-lelki istápolója, „karbantartója" is volt a múzeum akkori munkatársainak. Ásatásai, antropológiai vizsgálatai, történeti-néprajzi kutatásai kéziratairól még életében gondoskodott, azokat a múzeumban helyezte el. így hagyatéka jelentős része a múzeum régészeti adattárába került, de a történeti és néprajzi gyűjtemények is őrzik a dokumentumokat. Saád Andor orvosként is legendás hírű volt, hasonlóan édesapjához. A diósgyőri vár alatti erdőigazgatósági épületet, amelyet 1852-1867 között Déry Istvánné színésznő is lakott, a két világháború között már „Saád-ház"-ként ismerték a környéken lakók. Saád Andor ugyan Liptóújváron, Liptó megye egyik járási központjában született, de édesapja borsodi volt, életrajzában ónodi születésűnek írja magát. Id. Saád Andort mint orvost helyezték a Miskolci Erdőigazgatósághoz 1920-ban. Orvosi egyetemet Budapesten végzett, ahol 1894-ben avatták doktorrá. 18941896 között a budapesti Szent Rókus Kórház belgyógyásza volt, majd Darányi Ignác miniszter ekkor kinevezte a liptóújvári főerdőhivatal orvosává. Az első világháború alatt a hadikórházat vezette, de a cseh megszállás után színhelyét családjával együtt el kellett hagynia. Innentől haláláig, hasonló nevű fia pedig szintén haláláig kötődött Diósgyőrhöz és Miskolchoz. Ifj. Saád Andor érettségi vizsgát már Miskolcon tett, az orvosi egyetemet pedig a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte. 1929-ben kapott diplomát, majd a miskolci Erzsébet kórházban kezdte szakmai pályafutását. 1935-1940 között Mezőkövesden volt községi orvos, ami nemcsak antopológiai megfigyelésekre és vizsgálatokra adott lehetőséget, hanem a matyóság életének megismerésére is, amelyből eljutott a téma tudományos kutatásának, a tárgyi anyag módszeres kutatásának szükségességéig. Ezek alatt az évek alatt is megtartotta kapcsolatát Miskolccal és a múzeummal. Munkássága elismeréséül már 1932-ben tiszteletbeli múzeumőrré választották. Saád Andor ősrégészet iránti érdeklődése az 1920-as években alakult ki. Ekkor ismerkedett meg a Bükk barlangjainak hírneves kutatóival, Kadic Ottokárral és Hillebrand Jenővel. Kezdetben Megay Gézával - felajánlva segítségüket jártak a barlangi kutatásokra Hillebrandékhoz, majd később élvezve Gálffy Ignác és Leszih Andor támogatását, önálló ásatásokra is vállalkoztak együtt. 1924-1925-ben az Óhuta felé nyíló völgy sziklafalában lévő ún. Mexikóvölgyi barlangban, 1927-ben az Istállóskő-i barlangban, 1932-1933ban Diósgyőr-Tapolcán, szintén a barlangban végeztek ásatást. Feltérképezte a barlangokat, a várakat, s ismerve a megye régészeti lelőhelyeit, jelentős paleolit-mezolit anyagot gyűjtött az Avastetőn is. Kutatott a Szeleta barlangban is, először Nemeskéri Jánossal, majd évtizedek múlva Vértes Lászlóval megszervezte a nemzetközi jelentőségű Szeleta-konferenciát a Herman Ottó Múzeumban (1965).