Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 6. (Miskolc, 1999)

100 ÉVES A MÚZEUM

Saád Andor, 1972. Néprajzi, szociográfiai kutatásai és írásai erőteljesen kötődtek Mezőkövesdhez. Itt résztvevője volt egy népegészségügyi vizsgálatnak, amely elvezetett annak a memorandumnak a megfogalmazásáig, amelyet 1936-ban eljuttattak a kormányhoz. Pótolhatatlan értéket jelentett a múzeum néprajzi gyűjteményének átadott anyaga. A matyó díszítőművészet elemeit megrajzoltatta - többek között - Kis Jankó Borival, idős és ifjú Kis Istvánnal. Egyik feldolgozásában a személyes ismerős, Thurzó Nagy László írta, hogy „ez a hatalmas és pótolhatatlan rajzgyűjtemény, valamint az a több száz filmet kitevő néprajzi fény képgyűjteménye is, amelyet Mezőkövesdről, Szentistvánról és Tardról készített", méltán emeli őt a miskolci múzeum nagy gyűjteményalapítói sorába. Külön kutatási témája volt az addig tisztázatlan eredetű és rendeltetésű „kaptárkövek" kutatása, amelyek a Bükk alján nagy számban fordultak elő, felkeltve nemcsak a kutató szakemberek érdeklődését. Életművének méltatója, Hellebrandt Magdolna úgy látja, hogy Saád Andor élete vége felé sokat foglalkozott történeti kérdésekkel, s ezen belül Miskolc híres embereivel. 1969-1972 között cikket írt Dérynéről és húgáról, Széppataki Johannáról, Rákóczi Zsigmond csontmaradványainak vizsgálatáról, Teleki Blankáról, s gondozva Fazola Henrik síremlékét, lépéseket tett az avasi református temető műemlékké nyilvánítása érdekében. Saád Andor, akit Bandi bácsiként tiszteltünk, sokat beszélt a múzeum anyagának háború alatti megmentéséről. Ő Leszih Andor, Leszih Andor pedig az ő érdemének tartotta, hogy a gyűjtemények pusztulás és különösebb sérülés nélkül élték át a háborús éveket. Amikor tehették, mindketten az épületben voltak. Ennek oka ismertségük, s még az volt, hogy mozgásukban egyikük sem volt korlátozva. Saád Andor a háború alatt Miskolc egyik hadikórházában teljesített szolgálatot, s ugyanolyan megkülönböztető és szabad mozgást biztosító karszalaggal rendelkezett, mint Leszih Andor. Saád Andor élete és munkássága összekapcsolódott a régészettel és a régészekkel. Ezért talán jelképes utolsó tanulmánya is, amelyet közösen írt Hellebrandt Magdolnával, s ebben a Diósgyőr-Tapolcai barlang feltárásáról értekeztek. Ez volt tudományos életművének harmincadik alkotása, amely 1974-ben jelent meg. Életművét