Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 6. (Miskolc, 1999)

100 ÉVES A MÚZEUM

BODGÁL FERENC (Miskolc, 1932 - Miskolc, 1972) Bodgál Ferenc 1955. november 1-től 1972ben bekövetkezett tragikus haláláig volt a múzeum néprajzos kutatója. Tősgyökeres miskolci családban született. Élete a Tetemvárról indult, s ott is zárult, hiszen 1982-ig a tetemvári temetőben volt a sírhelye. (Maradványait az évfolyamtársai által faragtatott kopjafával kísérve, ekkor helyezték át a mindszenti római katolikus temetőbe.) 1962-ben ismertem meg a múzeumban, s ez a kapcsolat, a muzeológus és a későbbi néprajzos hallgató között néhány találkozás, egy évtizedig tartott. Kapcsolatunk különlegessége, hogy első tanulmányom az általa szerkesztett Borsod megye népi hagyományai című kötetben jelent meg, 1966-ban. Utoljára halála előtt néhány hónappal ő keresett fel a debreceni egyetem népraji tanszékén. Emberi dolgait, szakmai kapcsolatait, munkásságát mégis csak halála után ismerhettem meg, hiszen Miskolcra kerülve első „feladatom" volt Bodgál Ferenc múzeumban maradt anyagának rendezése, s társammal hagyatéki anyagának leltározása. (Az akkor rendszerezett, számbavett többszáz tételnyi anyag képezi ma is a néprajzi gyűjtemény Bodgál-hagyatékának gerincét.) Bodgál Ferencről a Néprajzi Lexikon 1977ben megjelent kötete az alábbiakat írja: „B. F. (Miskolc, 1932 - Miskolc, 1972) néprajzkutató, muzeológus. Tanulmányait a bp-i ELTE bölcsészettudományi karán végezte (1956) és bölcsészdoktori fokozatot szerzett (1961). Az egri Dobó István Múzeum (1955. júl.-nov.), a miskolci Herman Ottó Múzeum (1955. nov. 1.) munkatársa. Úttörő kutatásokat végzett a népi fémművesség (kovácsmesterség, rézöntés) területén. Jelentősek az É-maói néprajzi gyűjtés történetével foglalkoBodgál Ferenc és Lajos Árpád múzeumi hónapon, 1969. zó tanulmányai. Nagyszámú cikke és tanulmánya a szakfolyóiratokban, a miskolci és a BorsodAbaúj-Zemplén megyei sajtóban, valamint helyi kiadványokban jelent meg. F(ő) m (unkái): Borsod megye néprajzi irodalma, I. Budapest 1958., II. Miskolc, 1970., Vidróczky Marci az északmagyarországi néphagyományban (Miskolc, 1970.)" Saját kezű önéletrajzában, 1961-ben ennél többet ő sem ír, de elmondja azt, hogy munkás családban született, s elemi és polgári iskolai tanulmányai után ő is a kétkezi munkát választotta. Órásinas lett, 1948-ban kapott felszabadító segédlevelet. 1948-1950-ben - édesapja után - a DIMAVAG Gépgyárában dolgozott, kitanulva az esztergályos mesterséget. A korszak adta lehetőséggel élve „szakérettségis" lett, s vizsga után fel-