Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 6. (Miskolc, 1999)
100 ÉVES A MÚZEUM
VARGHA LÁSZLÓ (Gyöngyös, 1904 - Budapest, 1984) Vargha Lászlóról nagyon szűkszavúan fogalmaz a Magyar Néprajzi Lexikon 1982-ben megjelent ötödik kötete:„ethnograf us, a bp.-i műszaki egy. ny. docense (1954-1968). A bp.-i tudományegy.-en bölcsészettudományi doktorátust szerzett (1940). Az egy. Néprajzi Intézetének tanársegédje (1937-), a Nemzeti Múzeum előadója (1940-), majd országos felügyelő (1945-), a Népr. Múz. ig.-ja, főig.-ja (1947-49). A miskolci Herman Ottó Múzeum ig.-ja (1950-53). A magyar építészettörténettel, népi építészettel, népi műemlékvédelemmel és a szabadtéri néprajzi múz.ok problémakörével foglalkozik." A lexikon ezt követően széles körű publikációs tevékenységéből felsorol néhányat, elsőként „A tilalmas tanyák építése" című könyvét, amely 1940-ben jelent meg, s ez volt doktori disszertációja. Vargha László Leszih Andort követően a már államosított múzeumba került Miskolcra, s bár a lexikon úgy véli, hogy 1953-ig maradt itt, ez némi tévedés, hiszen 1952 októberében már elhagyta a várost, ittléte ekkortól formálissá vált. (Komáromy József 1953. szeptember 1-jei beiktatásáig 1952. október 16-ától mint múzeumvezető helyettes, Megay Géza vezette az intézményt.) Vargha László rövid itt-tartózkodásáról nem szólnak korabeli újságcikkek, nem ír róla Leszih Andor, aki áttekintette a múzeum fél évszázados történetét, de a 60 éves múzeumra emlékezve Komáromy József sem méltatta itteni munkáját. Halála után - amikor hatalmas hagyatékának jelentős része a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumba került -, számbavették több százra menő tudományos tanulmányait, cikkeit és könyveit, kiderült, hogy életének 1949Vargha László múzeumvezető, 1952. 1953 közötti időszakában egyetlen publikációja sem jelent meg. Ezek voltak tehát miskolci évei. Eletéről, szakmai pályája alakulásáról annyit tudunk, hogy szülei pedagógusok voltak, s a „szülői ház egyszerre nyitott kaput az európai és a hazai kultúrára, valamint a magyar népművészetre." Az érettségi vizsga megszerzése után a budapesti Műegyetem építész karán kezdte meg tanulmányait, aztán bölcsészettel folytatta, s így hallgatott régészeti, művészettörténeti, s főleg
