Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 6. (Miskolc, 1999)

100 ÉVES A MÚZEUM

Kenessy Béla, Szász Ferenc, Móra Ferenc, s közöttük Leszih Andor látható. Ez a tanfolyam, a résztvevőkkel egy életen keresztül ápolt kapcsolat tette a régészeti ásatások nem egyetemi képzettségű, de gyakorlati szakértőjévé Leszih Andort. Egy 1955-ben készült önéletrajzában azt írja, hogy életében 49 alkalommal végzett (vezetett) régészeti ásatást, próbaásatást, kutatást. Az alakuló múzeumban Gálffy Ignác elnöksége alatt, s szakmai irányítása mellett Leszih Andor kezdetben a régészeti szakosztályt vezette. A numizmatika, a régészet mellett 19021910 között képző- és iparművészeti, néprajzinépművészeti, várostörténeti írásai, közleményei is nagy számban jelentek meg a miskolci lapokban, de országos szakfolyóiratokban is. Ebben az időben a Miskolczi Napló volt publikálásának kedvenc fóruma. 1910-et csupán azért említettem, mert ekkor jelent meg századik írása, s ez Miskolc város címerével foglalkozott. (Miskolc önálló törvényhatósági jogának megszerzése után érthetően a városcímer történeti gyökerei, fejlődése nagyon sok helyi tanárt és szakembert foglalkoztatott. A címerről éveken keresztül folyt a vita, s ebben Leszih Andor többször is kifejtette „történészi" véleményét.) Eletének, munkásságának legtermékenyebb éve 1921 volt, amikor 45 írása jelent meg egy év alatt. Közöttük többször foglalkozott jeles személyekkel, így Herman Ottóval, Reményi Katával, Arany János és Szemere Bertalan kapcsolatával, vagy Egressy Gáborral. Kétszázadik írása a Miskolczi Naplóban azt fejtegeti, lehetett-e a szabadságharc alatt Egressy Gábor a bécsi udvar kémje? Leszih Andor néprajzi gyűjtő és feldolgozó munkája is figyelmet, tiszteletet érdemel. A múzeum néprajzi gyűjteményének kialakítása, a Leszih Andor és leánya, Csernák Béláné a Herman Ottó szobor avatásán, 1957. megyében folyó néprajzi kutatások megtervezése és megszervezése ugyan Kóris Kálmán érdeme, de a népviselet, a népi vásározás és annak szokásai, a magyar táncok, a népmesék és a mesemondás, de a pásztorélet-pásztorkodás témakörében Leszih Andor is számos írást tett közzé. Foglalkozott a század eleji „matyó-láz" kérdésével, de a borsodi népi hímzésekkel éppúgy, mint a miskolci kocsmákkal és a bükki mészégetőkkel. Háromszázadik írása a „Termés" című folyóirat első évfolyamában, 1937-ben jelent meg, s