Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 5. (Miskolc, 1998)

A POLGÁRI FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC (1848-1849)

adott félreérthetetlenül kifejezést és ez az, hogy ha az időknek teljessége megérkezett, teljesedniük kell a nemzet vágyainak. Az időknek kerekét gyorsabb futásra nem kényszerítheti a természetesnél halandó embernek a keze soha; de ha a népeknek vágyait, nemzeteknek a jogait a munka kitartása és a népek nagy versenyében és számottevő nemzeti erő gyámolítja; a diadal elmaradhatatlan. Ezért a március tizenötödike nemcsak a sajtó szabadságának, hanem a kitartó nemzeti munkának és a nemzeti erő és akarat nyilvánulásának is örömünnepe. Legyünk méltók a nagy nap emlékéhez!." Ebben az évben volt Kossuth Lajos halálának 20. évfordulója. A város függetlenségi és 48as pártjának nagyválasztmánya Bizony Ákos országgyűlési képviselő elnöklete alatt arról határozott, hogy gyászünnepélyen emlékeznek meg a város díszpolgára, a kormányzó forradalmi munkásságáról. Az Erzsébet téren álló szobrát ^^^ÍÁRCIÜS 1^^^^^ Az czernyolcszáznegyvennyolcadiki ifjúság március tizenötödiki proklamációja az akkori nagy idők politikai törekvéseinek úgyszólván programraszerü összefoglalása. Jellemzi a cselekvésre hivatott napoknak iázas tetterejét, hogy amint a vezérigéket papirra vetették, a megvalósításához, is azonnal hozzá fogtak. Nem a vezetők bölcseségén, se nem méltó kartársaik készségén és hivatásán mult, hogy a márciusi pontokban kifejezésre juttatott nagy nemzeti feladatoknak egész complexumát nem tudták megvalósítani, jobban mondva tartósan biztosítani. Századok összes feladatait rövid napok alatt betölteni hiába, még óriásoknak sem sikerülhet, habár egy egész nemzet felséges szivdobbanása adja is hozzá a hajtó erót. Mégis a legtöbb, a legfontosabb, édes valóra vált. Szabad lett a sajtó. Pedig egy nemzet szabadságának a bölcs mérséklettel kihasznált és azt megbecsülő sajtószabadság az elsó feltétele; a szabadság megszerzésének eszköze az, a nemzeti élet föllendülésének, anyagi és kulturális javainak úttörője, az esetleg hiányzó nemzeti jogok biztosításának forrása, a jövőnek zál oga egyszóval a boldogító szabadság összes feltételeinek foglalatja. Gyökeret eresztő, rügyeket fakasztó termő fának magva, melyhez csak föld, napsugár és a gazda gondos kezei kellenek, hogy a nemztíi jogok őppzesége, a nemzeti nagyságnak terebélyes lombja hajtson ki belőle. Ennek a magnak a befogadására negyvennyolcig már több, mint egy fél évszázada készítették előre a talajt irodai, munk ujjáteremlói. És március tizenötödikén ezt a magot elvetették s még ugyanaz pap ki :s kelt és hatalmas fává növekedett. A nemzeti erőnek és elhatározásnak csodás diadala volt ez a napi Csodásnak nevezzük, pedig mai napság nincsenek már csodák. Nem; a történelmi események fölött uralkodó szellem titkaiba beletekintve, észre kell vennünk, hogy az életnek nagy Mestere, az időknek Ura, ki az események medrének útját is kiméri, ezen a napon sem avatkozott be a nemzet történelmének irányításába közvetetlen csodáival, csak a történelemnek egy nagy Igazságának adott félreérthetetlenül kifejezést és ez az, hogy ha az időknek teljessége megérkezett, teljesedniük kell 'a nemzet vágyainak. Az időknek kerekét gyorsabb futásra nem kényszeritheti a természetesnél halandó embernek a keze soha ; de ha a népeknek a vágyait, nemzeteknek a jogait a munka kitartása és a népek nagy versenyében is számottevő nemzeti erŐ gyámolítja: a diadal elmaradhatatlan. Azért a március tizenötödike nemcsak a sajtó szabadságának, hanem a kitartó nemzeti munkának és a nemzeti erő és akarat nyilvánulásának is örömünnepe! Legyünk méltók a nagy nap emlékéhez ! Mitrovlcs Gyula. A szabad sajtót ünnepli az „Ellenzék", 1905