Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 5. (Miskolc, 1998)

A POLGÁRI FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC (1848-1849)

ELŐFIZETÉSI AR : Negyedévre . 1 frt 2b ki.= 2 kor. 60 ni félévre ... 2 . 60 , — 5 . — , Bgósievre . 5 . — , =10 , — « •UgJtlMli Binden «;erdá» tt nombittn Egyet ttám ára 7 kr. = 14 fillér, E gyei ppldényok Grotintn J. latlicar flz• t íbf » Filktnlteln Som iíhnytsudéji bin, Négy Lijoi, 6roi7miiin /.,Gubái F. ei Heu lengfïszerkereekedésebti k»phi<4kSZERKESZTÖSEG 6B KIADÓHIVATAL: Széchenyi-utcza 45. szám a Wesselényi és Gedeon nyomdája. Ide küldendők a lap szallaml részét lletú k&ilemények, valamint az oléflzetéei dijak, hirdetések, nyiltterok és reklamacziók. Hirdetéseket fölvesz és rendkívüli olcsó iron közöl a kiadóhivatal. POLITIKAI, TÁRSADALMI KÖZGAZDASÁGI, TANÜGYI ÉS HELYIÉRDEKŰ LAP. A MISKOLCZI FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRT KÖZLÖNYE. ! nak. Milüók közül egynek is alig jut eszébe, hogy az európai kultúrát a magyar oltalmazI gatta. Ennek a kultúrának a magaslatáról szinte gúnyosan és kicsinyelve néznek le reánk, pedig ök csak ugy alkothattak és élvezhettek, a hogy mi tartottuk hátunkat a tárnaSzegény árva magyar nemzet ! Egyedül dások elé. állsz egy évezreden át a legborzasztóbb vi- És miben rejlett az erő, mely képesítette bárok közepette, miut a kietlen pusztába lllte- a magyart arra, hogy ily rendkiviili viszontagtett szomorú fííz, ságok után is él ? Azon érzés, azon törekvés, A legbölcsebb tudós, ha a világ összes hogy a magyar szívósan ragaszkodott függetműveit keresztül turkálja is, nem tud a törté-, lenségéhez és szabadságához, s ennek megnelemben fölkutatni nemzetet, a magyaron ki-' oltalmazására mindig készen volt. vül, a mely oly sok viszály és támadás után Egy bosszú ezredvév a tanúság arra, meg tudta ö'iizni a nemzeti jellegét, s habár hogy teljes és tökéletes jogunk van függetnincs is meg teljes függetlensége, mégis szá- lenségünkhöz és szabadságunkhoz. Ezen jogok mitnson kivül nem estető tagja a sokkal na- meg vaunak irva törvénykönyveinkben, s az gyobb számú nemzetek európai konczertjének/ ezekhez való ragaszkodás él mindeu igaz ma Az egész világtörténet nem tud fölmfitatni j gyár szivében, hasonló nemzetet, a mely beékelve idegen ele-j De fájdalom, ezen jogok nagy része nem mek közé, nemcBak fenn tudta tartani uralmát I érvényesült még teljesen. Ezért emlékezünk ezredéven keresztül, hanem még egy óriási meg évről-évre 1848 márczius 15-röl, amely népelemnek, a szlávnak tümörUlését, egyesü- napon a nemzet felocsúdva hosszas álmából, lését is meg tudta gátolni örök időkre. .visszakövetelte elkobzott jogait és lerázni Voltak a magyar haza területén őseink ! igyekezett a szabadság bilincseit. Ezért vált honfoglalása elütt más népek, rokonfajok, a!nemzeti ünneppé 1848 márczius 15-ike. melyek mind sokkal hatalmasabbak voltak s ' E napnak eseményei lerakták az alapkömégia megsemmisültek s nyom nélkül eltün- ; veket, amelyeken ujabb ezer évre felópülhet a í tek az idegenek áradatában. | magyar állam s boldogulást leibet a magyar jVerrel szerezte meg a nemzet e hazát, s ! nemzet. E napon hangoztatott elvek teljes megverne *blt kénytelen megvédelmezni egy ez- valósítása s ezek szellemében való baladás azon rede*,* ta. Az van megírva a magyar nemzet, irány, amelyet küvetuUuk kell, ha hazánk jó•011« k könyvében, hogy ne pihenhessen allétét óhajtjuk. mag ur kard sokáig hüvelyében. Talán elég volt már abból a szerepből, Ezer éven keresztül nemcsak önmagát vé-ihogy másokért vérezzlluk s mások vegyék baazdelmezte a magyar, hanem ingyen, minden | uát hazánk kincseinek. Itt volna az ideje annak, számbavebetíf támogatás nélkül megvédelmezte nyugati Európát. Magyarország volt védő bástyája a nyugati államoknak, s az ott kifejlődött műveltségnek. Ennek most csodájára járbogy saját jóvoltuukért munkálkodhassunk. Nem vágyunk mi senki birtokára, hatalmára, csupán az & kívánságunk, hogy a miénket ie bántsa senki. De fájdalom, bántanak bennünket folytonosan. Elcsigázza à nemzetet azon szerencsétlen j viszony, amelyben Ausztriával vagyunk. Mi ültetjük a fát, az osztrák eszi az eprét. Nem'caak az úgynevezett közös ügyekben, de minI denben — sokszor észre sem vesszük — kényI Bzeriteuek bennünket az osztrák szellemhez sij múlni, amely pedig szolgai, alázatos s mindent I a tróntól váró, tehát homlokegyenest ellenke! zik a magyar szellemmel. Ünnepeljük meg hát nemzeti ünnep gyanánt 1848 márczius 15-ének évfordulóját, — I Örömünnep ez. Ámde jegyezze meg mindenki, ! hogy nem elegendő ám az, ha minden külső : fénynyel és pompával üljük meg e napot. He! lyeaen van ez is. De az igazi megünneplése e ! napnak az, ha a magyar polgárok kebelében ! új erőre ébrednek azon eszmék, amelyek 1848 márczius 15-ikét oly dicsövé avatták. Tegyünk e napon is fogadáat, hogy hivek leszünk a haza függetlenségéhez és szabadságához. Nem lehet tagadni, nem egy sajnálatos körülmény csökkenti most azok buzgalmát, a kik mindig ilyen fogadás mellett állottak. De a ki igazán m<>g vau győződve valamely elvnek igaz voltáról, az annak megvalósulásán soha se kételkedjék. Előbb vagy utóbb győzelmet nyer az igazság, s amint a szabadságharcz után a legszomorúbb napokban mondották, eszünk még szőlőt lágy kenyérrel! Csak kitartás és erős küzdelem, s akkor az 1848 márczius 15-iki nagy eszmék boldogító megvalósulása sokkal közelebb van, mintsem hinnők ! Az a nemzet, amely ezredéven keresztül daczolt a sors minden haragjával, bizonyára nem fogja sokáig tíírni, hogy vásárt tartsanak legéletbevágóbb érdekei s legszentebb jogai fölött. Lesz még márczius 15-ike! Horváth Ádám.