Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 5. (Miskolc, 1998)

A POLGÁRI FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC (1848-1849)

A szabadságharc megünneplése, megítélésének változásai a másfél évszázad alatt (Sajtótörténeti áttekintés) A szabadságharc bukása utáni közhangulatot jól jellemzi és érzékelteti a kortárs író, aki cikkeit „Vereskövi" aláírással szignálta, ezzel is sejtetve, hogy teljes névvel nem kíván megjelenni (még) a „köz-nyilvánossága" előtt. „Sok baja volt ekkor Miskolcznak - írja. Hol a muszka, hol a német, hol a magyar zászló lengett a piaczon végig. . . . Aztán nemsokára elcsendesedett minden. Jó muszka vitézek visszamentek hazájokba, ki Ukrajnába, ki Szibériába. A magyar fiúk hová lettek? Némelyik csakugyan ott feküdt a Sajó, a Tisza és a Duna fenekén, némelyik ott aludta örök álmát Segesvár, Debrecen stb. bokrai között, - mások pedig bujdostak, mint az elcsapott eb kietlen utakon, erdőkön s idegen országok idegen partjain. Nem maradt nekünk csak a német, hogy az Isten áldja meg. Tehát elcsendesedett minden. Erezte mindenki, hogy most baj van. Azért bezárta ajtaját a miskolci polgár s azt mondta, hogy nem vagyok itthon, majd akkor jövök haza, ha tavasz lesz." Erre a jelképes tavaszra, az új és reményteljesebb hírekre még várni kellett. Előbb Pesten indultak meg a lapok, amelyek híreket is tartalmaztak. A „Figyelmező", a „Magyar Hírlap", vagy a „Hölgyfutár" számai Miskolcra is eljutottak. „Jól esett a' hosszas nélkülözés után magyar lapot olvasni, és a' Figyelmezőben némi nyomát a' szabadosabb gondolkodásnak tapasztalni, különösen a' mostani állapot elleni panaszt" - írja naplójában Szűcs Miklós. Aztán 1852-ben napvilágot látott a „Borsodi Értesítő." Kezdetben kizárólag hivatalos és magánhirdetményeket közölt, csakúgy, mint egy évtizeddel korában, az 1842-ben megjelent elődje a „Miskolczi Értesítő", amelyben Szemere Bertalan mint kormánybiztos adta ki a szabadságharc híreit, utasításait, hirdetményeit. A Borsodi Értesítő 1861-ig jelent meg, de ismereteim szerint a kéthetente, majd rendszertelenül kiadott lapnak egyetlen példánya sem található a miskolci közgyűjteményekben. 1859-ben, amikor az egyesült olasz-francia sereg Solferinónál legyőzte Ausztriát, valami megváltozott. „így jött rá az abszolút uralom írja megyemonográfiája kéziratában Lichtenstein József -, hogy szuronyokra támaszkodni nem szolgál sem Ausztriának, sem Magyarországnak." Az a tény, hogy 1859-ben megjelent az amnesztiarendelet, 1860. március 15-én először lehetett emlékezni, s megünnepelni a forradalom kitörését, már jelzésértékű. Az események, a kompromisszum megkötését sejtetik, annak egy-egy lépését jelentik. 1860 áprilisában Széchenyi István öngyilkossága, majd temetése a nemzeti ellenállás, összefogás szimbólumává (is) vált. Ilyen körülmények között tett kísérletet a császár a birodalom konzervatív megújítására, amelynek eredménye az Októberi Diploma megszületése 1860. október 20-án. Ennek következménye volt